„Leleményes mi népünk…”

„Íróasztal feltalálók” a második világháború előestéjén. 1938–1941.

Absztrakt

Íróasztal generális, kávéházi konrád… a katonai és háborús kérdésekbe kontárkodó kívülálló alakja mindig is részét képezte az aktív közvéleménynek, s hogy mennyire is jelen voltak korszakunkban, ezt bizonyítja, hogy külön szót alkotott rá nyelvünk. Ennek több oka is lehet. Részben, hogy a modern kor háborúi, különösen az első világháborútól kezdve dimenzióban és intenzitásban felülmúltak minden korábbi háborút, s mivel a haderő kiegészítését a polgári társadalom biztosította, így érintetté vált, ezáltal, a tömegkommunikáció által is felerősítve hangját, úgy érezte, joga és kompetenciája hogy véleményt alkosson. A háborús érintettség mellett ezt erősítette fel a háborús vereség és Trianon tragédiája, és annak össztársadalmi kérdéssé válása. Ezzel mindenki „jogot” szerzett, hogy megoldásban közreműködjön.

A megoldásnak pedig egyik fontos elemét képezte az új háborúra való felkészülés, aminek egyfajta össznépi szintjét jelentették a jövő hadviselésére és haditechnikájára vonatkozó elképzelések. A hivatalos katonai gondolkodás egyértelműen nyomon követhető a korszak katonai szakirodalmi és levéltári forrásaiból, de „népi útkeresés”-nek is akad lenyomata.

A M. kir. Honvédelmi Minisztérium 3.b osztály iratai kutatása közben, a kutatás egyfajta melléktermékeként figyeltem fel egy sajátos iratcsoportra. Ez pedig az ide beküldött haditechnikai találmányok leírása, melyek jellemzően haderőn kívüli egyének tollából származtak. Előadásomban ezen dokumentumok alapján kerülnek bemutatására és elemzésére a „népi” hadtudomány akkor eredményei.