Az „Első szigetlánc” hullámtörői – rendszer szintű hasonlóságok Japán és Tajvan korlátozott elrettentés stratégiáiban

Absztrakt

A regionális és globális trendekről folytatott diskurzust mind tudományos, mind politikai körökben meghatározza a Washington és Peking közötti változó erőviszonyok kérdése. Míg a szakirodalom bőségesen foglalkozik az USA-val és Kínával szembeni elrettentés kérdésével, addig az ázsiai-csendes-óceáni térség közép-hatalmainak kevesebb figyelmet szentel, holott szakpolitikájuk természetszerûen alkalmazkodni kényszerül a dinamikusan változó erőviszonyokhoz. A tanulmány azt vizsgálja, hogy két kulcsfontosságú regionális szereplő, Tajvan és Japán hogyan helyezte át stratégiai figyelmét a klasszikus területvédelemrõl a Kínát érintő aktívabb elrettentésre. Áttekintést ad az elrettentés elméletének irányairól a vonatkozó szakirodalomban, majd áttekinti a kínai katonai képességek változását. Végül láthatjuk, a japán és tajvani stratégiákban hogyan alakul ki az elrettentés, mint megoldási lehetőség. A két regionális szereplõ elrettentési stratégiája alapvetõ hasonlóságokat mutat és az elrettentés speciális változatát képviselik. Japán és Tajvan elrettentési törekvéseinek vizsgálata hozzájárulhat a 21. század elrettentési stratégiáinak behatóbb megértéséhez.