A NATO hadszíntéri nukleáris fegyverei és azok hatása az európai biztonságra

Absztrakt

A hadszíntéri nukleáris fegyverek, azaz az 5500 kilométernél kisebb hatótávolságú nukleáris fegyverek (ballisztikus vagy cirkáló rakéták) kérdését Európában mindig is heves viták kísérték – kezdve az első telepítéstől a napjainkban is a kontinensen található gravitációs bombák ügyéig. Egyik oldalról ezek a hadszíntéri nukleáris fegyverek a transzatlanti köteléket és az európai szövetségesek iránti amerikai elkötelezettséget voltak mindig is hivatottak kézzel fogható módon megjeleníteni, másrészt viszont már a hidegháborús (nukleáris) fegyverkezési verseny közepette is nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős kockázatot jelentenek az euro-atlanti térség biztonságára azáltal, hogy könnyen elvezethettek volna egy általános nukleáris összecsapáshoz. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió az 1980-as években végre közös nevezőre jutott és megkezdték a leszerelési tárgyalásokat, aminek eredményeképpen 1987-ben aláírták az INF Szerződést.