In memoriam Prof. Dr. Kozmann György

Abstract

Nyilván, aki már átélt hasonlót, tudja, hogy az ember szüleinek elvesztése egyben egy új fejezetet is nyit az életben. Igazából ekkor növünk fel és
válunk önálló emberré.
A szülő személyében mindaddig van egy láthatatlan védőháló, ami nem hagyja az embert leesni, segítségére siet a nehéz helyzetekben. Akik persze szülők, azt is tudják, hogy nevelni is próbáljuk gyerekeinket, de idővel rájövünk, hogy „csak" példát tudunk mutatni. Az életünk során a jelentkező szituációk hívnak elő cselekvési terveket, azokból a tapasztalatokból, amelyeket szüleinktől láttunk, néha teljesen tudatalatti módon.