A hólyagkatéter-alkalmazás gyakorlatának vizsgálata klinikai audittal

Absztrakt

Bevezetés: Napjainkban a betegellátás minőségének és biztonságának fejlesztése kiemelt fókusz terület az egészségügyi szolgáltatók körében. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések továbbra is az egyik leggyakoribb betegbiztonsági problémát jelentik, annak ellenére, hogy a helyes gyakorlat alkalmazásával jelentős részük megelőzhető. Az infekciók megelőzéséhez, a megfelelő gyakorlat kialakításához szükség van a tevékenységek eredményes és megbízható végzésére vonatkozó szabályok bevezetésére, a dolgozók szabálykövető szemléletére és hozzáállására, továbbá a szakmai gyakorlat minőségének értékelésére. Jelen tanulmány célja a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórházban a hólyagkatéterezési gyakorlat vizsgálatára végzett szakmai minőségértékelési folyamat bemutatása a hasonló auditok jövőbeli megtervezésének és lebonyolításának megkönnyítése, esetleges standardizálása érdekében.

Módszer: A gyakorlat vizsgálata az országos tiszti főorvos által 2019-ben kiadott a hólyagkatéterrel összefüggő húgyúti fertőzés megelőzéséről szóló módszertani levél alapján, a klinikai audit módszertanának intézményi szintű adaptálásával, kidolgozásával történt. A tanulmányban ismertetjük a vizsgálattervezéséhez és végrehajtásához alkalmazott minőségfejlesztési módszertan lépéseit, a szakmai gyakorlat megfelelőségének vizsgálatára és értékelésére definiált kritériumokat és indikátorokat, továbbá a vizsgálathoz szükséges adatok kinyerésére végrehajtott dokumentációelemzés, megfigyelés, dolgozói kérdőív módszertanát. Vázoljuk a gyakorlat gyengeségeinek hátterében meghúzódó okok felderítésére készített oki kutatást és a gyakorlat minőségének fejlesztése érdekébenösszeállított prioritási mátrix készítését.

Eredmények: Adaptáltuk a klinikai audit folyamatát, kijelöltük az intézmény jelenlegi hólyagkatéterezési gyakorlatának kritikus pontjait, ezek vizsgálatához meghatározott kritériumokat és gyakorlati célértékeket. Kialakítottuk az adatok gyűjtésére használt lapokat, és a dolgozók témával kapcsolatos ismereteinek felméréséhez szükséges kérdőívet. A vizsgálattal rámutattunk a gyakorlat gyengeségeinek hátterében meghúzódó gyökérokokra, ezek megoldására javaslatokat fogalmaztunk meg, továbbá felállítottuk a fejlesztési javaslatok megvalósításának rangsorát.

Következtetések: A szakmai gyakorlat fejlesztése és a betegellátás minőségének javítása lehetetlen megfelelő értékelés nélkül. A tanulmányban bemutatott módszertan alkalmas a szakmai folyamatok megfelelőségének vizsgálatára, a rendszeres értékelés pedig támogatja és hosszú távú hatással lehet a szabályozott folyamatok megfelelő, egységes végrehajtására.