Az európai regionális integráció jövője

Kormányzási és elosztási dilemmák

Absztrakt

A globális rendszerhez hasonlóan az Európai Unió is az államokat emeli a legmagasabb akciós szintre. Ez magában hordozza, sőt kontinentális méretekben újratermeli a „vesztfáliai paradoxont”, vagyis mindazokat a politikai és szervezeti ellentmondásokat, amelyek az államok szuverenitásának és egyenlőségének korlátlan érvényesítéséből származnak. Az EU bővülése nyomán a tagállamok hangsúlyos szerepéből származó feszültségek egyre élesebbé váltak, és veszélybe sodorhatják a mintaszerűnek indult, sokrétű szövetség pozitív hatásainak érvényesülését. Az uniós együttműködési struktúra mindenekelőtt két fontos kormányzati tevékenység hatékonyságát bővíti: az egyik a döntéshozatal szintek szerinti tagolása a szubszidiaritás elvi alapjain, a másik az elosztási konfliktusok tompítása a tágabb politikai cselekvési térben. Bár a részt vevő államok mindkettőnek haszonélvezői, kiteljesedésüknek éppenséggel az állami keretekbe zárt politikai érdekképzés a legfőbb akadálya.