Ágazati politika portfólióelméleti megközelítésben

Absztrakt

A tanulmány célja, hogy megvizsgálja a magyar nemzetgazdaság szerkezeti változásait
a növekedés–stabilitás megközelítésében az elmúlt bő negyedszázad adatai
alapján. Beazonosítottuk a nemzetgazdasági fejlődés üteme alatt, azzal közel
együtt és azt jóval meghaladóan változó ágakat. Módszertanunk a pénzügyi portfólióknál
alkalmazott modern portfólióelmélet megközelítése volt. Bemutattuk,
hogy a nemzetgazdaság jelenlegi szerkezetéhez képest hosszabb távon akár nagymértékű
pozitív elmozdulás is lehetséges. Elemzési keretünk alkalmas gazdaságpolitikai
célok értékelésére is. A gazdaságpolitika által erősebben támogatott ágak
közül az építőipar, a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás, valamint a mezőgazdaság
felé történő elmozdulást nem találtuk hatékonynak növekedési–stabilitási
szempontból. Vizsgálatunk megerősíti az újraiparosítási politikát kritizáló szakvéleményeket,
amelyek szerint az újraiparosítás az ország átlagos növekedési ütemét
nem fogja érdemben növelni. Ezt még annyival egészítjük ki, hogy stabilitási (kockázati)
szempontból sem célravezető az erőltetése. Ugyanakkor egy specifikusabb,
hálózatos iparpolitika javíthatja a fenti összefüggéseket.