Kiszervezési stratégiák és tanulási hatás a félvezetőiparban
Absztrakt
A termelés kiszervezése, más országokba áthelyezése számos iparág sajátossága, aminek
hátterében többnyire költségoptimalizálási megfontolások állnak. A saját termelés
mellett szóló egyik legfőbb érv a tanulási hatásból eredő haszon. A vállalati tanulás
azonban lassú folyamat, így a gyártás kiszervezéséből származó rövid távú előnyök
felülírhatják a termelékenységi tudás felhalmozódásának hosszú távú hasznait. A félvezetőipar
– mindamellett, hogy saját gyártáson és kiszervezésen alapuló modellekre egyaránt
nyújt példát – kulcsfontosságú szerepre tett szert a koronavírus-járvány kitörése
óta, mivel a csiphiány számos ágazatban lelassította vagy akár meg is bénította a termelést.
Tanulmányunkban egy vállalat kiszervezési döntését modellezzük a félvezetőiparban,
figyelembe véve a tanulási hatás és az ellátási ellenálló képesség (reziliencia) gazdasági
hatásait. Numerikus szimulációk segítségével mutatjuk be az iparág világjárvány
előtti és utáni helyzetét: míg a járvány kitörése előtt a kiszervezés volt az optimális stratégia,
azóta megnőtt a saját gyártás jelentősége. A jelenlegi optimális stratégiák stabilitását
ugyanakkor nagyban befolyásolják a külső körülmények – például a relatív
gyártási költségek vagy a csiphiány jelentette gazdasági hatások –, amelyek támpontul
szolgálhatnak a félvezetőiparral kapcsolatos iparpolitikai megfontolásokhoz.