Ősz-Farkas Ernő a vallási közösségek életében kialakuló szakadások szociológiai, társadalmi, lélektani okait és vezetéstechnikai törvényszerűségeit mutatja be a Hetednapi Adventista Egyházban 1956–1975 között lezajlott három szakadás mintázatának összehasonlításán keresztül.

Mindezen tapasztalatokat figyelembe véve a szerző szeretne segítséget is adni az egyházi vezetőknek a bizonyítékalapú vezetési elvek alkalmazásához a megbékélési folyamatokban.

A 21. század első negyedének végére kezd általánosan elfogadottá válni, hogy olyan polikrízis-állapotban élünk, amelynek összetevői között a környezeti válság az egyik legfontosabb tényező – fogalmaz munkájában Szűcs Kinga. A krízis leírásaival a hétköznapi médiában és a tudományos elemzésekben egyaránt találkozunk, a különböző műfajok nyelvi jellegzetességei, képhasználata és egyéb stiláris jegyei gyakran mutatnak nagyfokú hasonlóságot, ami kisebb részben a két közelítésmód egymásra gyakorolt hatásából ered, sokkal inkább meghatározza azonban a nyelvi tájékozódás közös forrásvidéke: a bibliai (és apokrif) apokaliptika. A szerző egyebek mellett kitér arra is, milyen jelentéstartalmak bomlanak ki az eredetileg vallásos szövegek szekuláris használatából.

Az igehirdetési előkészítők a Szentháromság ünnepe utáni huszonkettediktől az egyházi esztendő utolsó (örök élet) vasárnapjáig segítik az igehirdető készülését.

Örömteli olvasást kíván

a szerkesztő