Lángra lobbant szívek

Lk 24,32

Abstract

Első szín

Csend. Csend. Csend. Nem a nyugalom és béke csendje. Sokkal inkább a közönyé, az ürességé, az érdektelenségé. Senki se szól hozzám. Hátborzongató érzés. Átnéznek rajtam. Senki vagyok. Nem számítok, mert még csak útban sem vagyok senkinek. Ott lehetek bárhol, de észre se vesznek, hozzám se szólnak. Nem számítok. Egymás közt persze beszélgetnek a többiek. Csacsognak, vihorásznak, sutyorognak. Élményeket beszélnek meg és tervezgetnek. Vagy csak higgadtan információt cserélnek egymással. Netán épp mérgelődnek, és egymást lovalják bele egyre jobban az elkeseredettségbe. Ketten egymás közt. Néha többen...