A szemünk tanul meg először látni, vagy a szívünk tanul meg bízni?

Jn 20,29

Abstract

Hazajövök fáradtan a munkából, csak egy kicsit is jó lesz leülni, becsukni a szememet, kizárni a külvilágot, hogy megérkezzem, utolérje a lelkem is a testemet. A tavaszi nap felé fordítom a fejem, lehunyom a szemem, és élvezem a nap melegítését, nem kell látni, de tudom, merre kell fordítanom a fejemet. Belesimulok a napsütésbe. Emlékeim között kutatok, jó lenne valamit felidézni. Becsukom a szemem, hátha akkor hamarabb meglátom, miközben fejemben rendezgetem a régi eseményeket, azt az egy bizonyost keresve.