Az egyházi esztendő utolsó előtti (reménység) vasárnapja

Jer 8,4–7 Ideje megfordulni – nem vissza, hanem haza

Abstract

A vasárnap jellege

Reményteli, biztató üzenetet hordoz magában ez a vasárnap, nevében is viseli a várakozás és a reménység kettősségét. A várakozásban ott rejlik a készülődés izgalma, de feszültsége is egyben. Az öröm, a reménység, a készülődés Krisztus érkezésére tekint, a feszültség pedig abból fakad(hat), hogy vajon én készen állok-e az érkezésére? A várakozás reménysége, öröme és feszültsége egyszerre van jelen ezeken az utolsó vasárnapokon, amelyekkel magunk mögött hagyjuk az egyházi évet.

Az utolsó előtti vasárnap különösen alkalmas arra, hogy ne csak valaminek a végére gondoljunk, hanem számba vegyük azt is, merre tart az életünk. A textusunk egyik legerősebb kérdése is ez a számvetés, de nem úgy, hogy azt kérdezi, elestem-e, volt-e rossz döntésem, hanem úgy, hogy fel tudok-e állni, vagy tudok-e változtatni a rossz irányon, amerre elindultam.