Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap

Lk 17,11–19 - Hitből fakadó hálaadás

Absztrakt

Az egyházi esztendő ezen vasárnapja jellegét tekintve szinte alig tűnik fel abban a sorozatban, amellyel kapcsolatban a Szentháromság ünnepét követő időszakról Hafenscher Károly így fogalmaz: „Az itt kezdődő hosszú sorozat egyes vasárnapjai kibontják mindazt, ami az üdvösség történetéből és a Szentháromság misztériumából következik az egyes keresztény ember és az egyház közösségének életében.” (Hafenscher 2010, 332. o.) Ez a gondolat azért is szimpatikus, mert az általános megfogalmazás a konkrétumok felé irányítja a vasárnap jellegével kapcsolatos érdeklődésünket és figyelmünket. Így válik mégis a Szentháromság utáni 14. vasárnap észrevehetővé és tartalmi üzenete szempontjából is lényegessé. A vasárnap témája a hitből fakadó hálaadás. Erről szól a vasárnap evangéliuma (Lk 17,11–19), amely egyben igehirdetési alapigénk is. Jánossy Lajos a vasárnap evangéliumával kapcsolatban észrevételezi az Úrban örvendező eukharisztikus kegyesség gyakorlatának fontosságát. Az epistolai szöveg (Gal 5,16–24) „a Szentlélekből való új életét rajzolja elénk, »akik Krisztuséi«, s akikkel együtt nekünk is ugyancsak van okunk a hálaadásra” (Jánossy 2008, 53. o.).