Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap

Lk 14,1–11 - Jézusi közösségben – szabadságra szeretve, szeretetre szabadítva

Absztrakt

A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok igéi a bennünk és értünk munkálkodó Isten cselekvését tárják elénk, bemutatva a krisztusi megváltásnak minket érintő, személyes hatásait. Hangsúlyosan jelennek meg a megigazítás, megújítás, megvilágosítás, megszentelés (ordo salutis) elemei, amelyek a Lélek munkáját, mint az ember üdvösségre vezetését, illetve annak hitbéli növekedés-ajándékait írják le. Ezért a zöld a liturgikus szín, amely Isten ültetvényének zsendülését, növekedését jelképezi (Jánossy 2008, 44. o.).

Ünnepnapunk témája a Prőhle-aagenda szerint: „Akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította – egyek vagyunk a Krisztusban!” A kötelező lekció (Ézs 49,1–5) is ezt a kegyelembeli egységünket mutatja be, amelyben az Úr a népekhez küldi világosságul szolgáját, hogy mindenkihez eljuthasson szabadítása.

Ez az egység jelenik meg az oltári bevezető igében is: „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért…” (1Tim 2,5–6)