Szentháromság ünnepe után 13. vasárnap

Gal 3,15–22 Érvényes az ígéret, van élő remény

Absztrakt

A vasárnap jellege

A Szentháromság utáni vasárnapok kibontják mindazt, ami az egyházi esztendő első félévében az üdvtörténet eseményei jelentenek a hit útján járó ember és a keresztény közösség életében (Hafenscher 2010, 332. o.). Az evangélium és az alapige üzenetét köti össze Jánossy Lajos: „Az irgalmas samaritánus képében méltán látja kezdettől fogva az egyház Krisztus Urunkat, aki ápolja, dajkálja és gyógyítja vérző sebekkel teli egyházát, gyülekezetét. (…) Istennek ez az irgalmassága mint kegyelmes ígéret az üdvösség alapja.” (Jánossy 2008, 53. o.) 320-as énekünk néhány sora világosan fogalmaz: „…Isten elküldte Fiát, ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, és a veszélyből kimentett, kiengesztelt Istennel. Hitből jön a cselekedet, hogy életünk betöltse; élő, igaz hit nem lehet, melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, jó Istenünkkel egyesít, szent, tiszta életet szül.” Ebben az énekben még az Introitus antifónája is benne van: „Oly igen jó nekem Isten közelsége, Istenemet, az Urat tartom oltalmamnak.” (Zsolt 73,28)