„Gyönyörű előadást képzelek”
A nyolcvanas évek magyarországi underground színházának három kísérlete a színészi munka szempontjából
Absztrakt
A tanulmányban három magyarországi underground színházi műhely munkáját vizsgálom a színészi játék szempontjából. A műhelyek mindegyike elveti a szerep hagyományos színházi értelmezését, ennek hiányában újra meg kell határoznia a színész feladatát.
A Jeles András vezette Monteverdi Birkózókör előadásaiban a színészek és a nézők frontális, direkt kapcsolata volt hangsúlyos. Az előadások létrehozásakor a színészek képekből, tárgyakból vagy szövegekből kezdtek dolgozni, az azonosulás sztanyiszlavszkiji fogalmát nem a szerepekre, hanem ezekre vetítették ki. A Gaál Erzsébet vezette gödöllői csapat gesztusokkal, mozgásokkal és deviáns magatartásformákkal való játékokon keresztül a játszók önismeretére, szerepektől való megszabadulására épített. A Szentkirályi Műhely (Monori Lili és Székely B. Miklós) pedig a végletekig elment a színészet meghatározásában: földalatti színházi kísérleteik során a színészi helyzet mibenlétét, minimumát vizsgálták úgy, hogy sokáig még nézőket sem engedtek be.
