Szerb Antal és a potlecs
A Homo ludenstől A királyné nyakláncáig
Absztrakt
Beck András azt írta Szerbről, hogy könyvismertetéseiben „írásmódja eleganciájának és ökonomikusságának köszönhetően még a legrövidebbek is a teljesség illúzióját adják. Úgy érezzük, mindent elmond, amit tudnunk érdemes”. Szerb Huizinga Homo ludenséről írt recenzióján (1939) megpróbálom bemutatni, hogy ez a megállapítás nem feltétlenül igaz: tulajdonképpen korrekt ismertetésében meglehetősen sajátos minta szerint rendeződnek el az olvasottak. Sokat foglalkozik például az ünneppel, a Háború és játék című fejezet bemutatása gyanánt pedig a háború és játék kapcsolata helyett az udvari civilizáció saját definícióját adja, amelyet A középkor alkonyára (Herfsttij der middeleeuwen) alapoz. Másrészt a rövid recenzióban aránytalanul nagy teret szentel a potlecs, illetve a pusztítási verseny leírásának, melyeket azonban úgyszintén igen sajátosan értelmez. Semmi jel sem mutat rá, hogy az általa fordított A középkor alkonyában felfigyelt volna a potlecsre emlékeztető példákra – kései műveiben viszont már többször szerepelteti ezt a jelenséget.