A mozgásban levés mint transzkulturális poétika

David Szalay: Turbulence

Absztrakt

A transzkulturális irodalom, ami a legáltalánosabb definíció szerint olyan szövegekre vonatkozik, amelyek túllépnek egy egységként kezelt kultúra határain, és arra reflektálnak, ami a kulturális határtérben található, egyik kulcstoposza a „mozgásban levés”. A szereplőik utaznak, vándorolnak, menekülnek, vannak közöttük turisták, (e/i)migránsok, számkivetettek, csavargók és nomádok. Az „utazási kérdések” azonban általában csak témaként jelennek meg. Jelen tanulmány a többkultúrájú identitással rendelkezű, angolul író David Szalay Turbulence című művének értelmezésére vállakozik. Az első, elméleti rész többek között olyan szerzők megállapításaira tér ki, mint Rosi Braidotti, Zygmunt Bauman és Christian Trepte, míg a második egy szövegelemzést mutat be, amelynek célja annak bemutatása, hogy a mozgásban levés nemcsak témája, hanem poétikája is lehet egy szövegnek. Továbbá, a tanulmány záró szakaszában olyan transzkulturális szövegek is említésre kerülnek, amelyek Szalay művéhez hasonlóan alkalmazzák az utazás poétikáját.