„Hiszen már nincs is idő”

Mészöly, Mándy és a tárgyak

  • Papp Ágnes Klára Károli Gáspár Református Egyetem BTK Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszék http://orcid.org/0000-0001-7866-0058
Kulcsszavak: Mándy Iván, Mészöly Miklós, dezantropomorfizáció, személytelenített elbeszélés, objektivitás, francia új regény, francia egzisztencializmus, abszurd irodalom

Absztrakt

This paper deals with the question of Miklós Mészöly’s and Iván Mándy’s attitude to objects and objectivity. My contention is that the two authors represent two approaches: while Mészöly creates a poetics of sight, Mándy creates a poetics of sound. Hence their fundamentally different ways of writing: Mészöly’s desanthropomorphisation, his depersonalized narrative, the timelessness of his descriptions, Mándy’s anthropomorphisation, his narrative approaching live speech, his techniques of evoking the past. Behind Mészöly’s objectivity and impersonality lies an epistemological pessimism, influenced by French existentialism, absurdist literature and the nouveau roman. This raises two related questions: on the one hand, what is the relationship of Mándy’s works to the material world they evoke; on the other, what kind of world literary trend this approach fits into.

Információk a szerzőről

Papp Ágnes Klára, Károli Gáspár Református Egyetem BTK Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszék

tanszékvezető egyetemi docens

Megjelent
2023-02-01