A belgyógyászat pszichoimmunológia hálózatelvű kérdései

Imre Lázár

doi:10.59063/mba.2023.76.2-3.2

Dr. Lázár Imre Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet,Orvosi Humántudományok Kutatócsoport

DOI: https://doi.org/10.59063/mba.2023.76.2-3.2

Kulcsszavak: pszichoneuroimmunológia, neuroimmun allosztázis, stresszreziliencia, network medicina

Absztrakt

A szerző a pszichoneuroimmunológia (PNI) belgyógyászati vonatkozású kérdéseivel foglalkozik történeti és a bio-pszichoszociális értelmezési keretet megújító network medicína nézőpontjából. A PNI vonatkozású kórképek szociál-pszichoimmunológiai értelmezésének élettani alapjait vizsgálva ismerteti a pszichoimmunológiai felismerések gyűjteményeként megismert Solomon posztulátumok hálózatelméleti aspektusait, majd vizsgálja a neuroimmunmodulációs hálózatok maladaptív szabályozási zavarai kapcsán jelentkező, és a főként immunológiai érintettségű daganatos, fertőző, allergiás és autoimmun kórképek pszichoimmunológiai vonatkozásait. A közlemény felhívja a figyelmet a jelenség népegészségügyi jelentőségére és az újkeletű, de ősi orvosi hagyományokat felújító életmódorvoslás pszichoimmunológiai szempontjaira is. Végül a hálózati orvoslás transzdiszciplináris látásmódjának jegyében a szerző javasolja a szakmaközi együttműködés fokozását a pszichoimmunológiai érintettségű krónikus betegek családorvosi és szakrendelői ellátásában, illetve rehabilitiációjában.

Információk a szerzőről

Dr. Lázár Imre, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet,Orvosi Humántudományok Kutatócsoport

Egyetemi tanár, belgyógyász, foglalkozásegészségügyi szakorvos, orvosi antropológus. 25 év kórházi belgyógyászati gyakorlat, és párhuzamosan végzett pszichoszomatikus belgyógyászati praxis mellett oktatott számos egyetemen. A Semmelweis Egyetemen 1993-tól a Magatartástudományi Intézet oktatója, 2004 és 2013 között az Orvosi antropológia részleg vezetője, 2015-től az Orvosi humántudományok Kutatócsoport vezetője. 1996-ban részt vesz a debreceni Népegészségügyi Iskola magatartástudományi tananyagának kidolgozásában, oktatásában. A Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolán 1998 és 2002 között humán ökológiai központot szervez és főiskolai tanárnak nevezik ki, 1998 és 2010 között az Ökotáj humánökológiai folyóirat szerkesztője. 1999 és 2001 között a londoni Brunel Egyetemen orvosi antropológia MSC. fokozatot szerez. Részt vesz a Medical Anthropology at Home munkacsoport megszervezésében, majd 2007-től az Európai Szociálantropológiai Szövetség (EASA) Szakrális Kommunikáció és Gyógyítás munkacsoportját vezeti, és háromévenkénti nyári egyetemeinek szervezője. A 2001 és 2003 között vendégtanár a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen, 2003-tól a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, ahol habilitációját követően 2017-ben egyetemi tanárrá nevezik ki. 2011 óta a Közép-Kelet Európai Magatartástudományi Társaság elnöke. Pszichoneuroimmunológia című könyve 1991-ben jelent meg, 1993 Viselkedésszempontú immunológia címmel egyetemi jegyzetét adta ki a debreceni KLTE, és Szociálpszichoimmunológia címet viseli 1994-ben írt orvosi tárgyú kandidatúrája. Számos magyar és angol nyelvű tankönyv és monográfia szerzője és szerkesztője. A négy hazai orvosegyetem oktatói által írt Orvosi antropológia kötet, és több, az L’Harmattan kiadó gondozásában megjelent, a kísérletes pszichofizológia területén végzett kutatást összefoglaló kötet szerkesztője.