Az élő baktérumok fogyasztásával kapcsolatos gondolataink

Béla Ralovich

doi:10.59063/mba.2023.76.2-3.5

Dr. Ralovich Béla

DOI: https://doi.org/10.59063/mba.2023.76.2-3.5

Kulcsszavak: etetés, élő és nem élő baktériumok, endotoxin, egér, önkéntes, székletürítés

Absztrakt

A szerző megállapította, hogy míg az egy alkalommal etetett élő apatogén csirák a bevitel után hamar kiürültek az egerekből, ill. az emberekből is, addig a kórokozó salmonellák nemcsak az egerekben okoztak hosszabb ideig tartó ürítést és elhullást, hanem az étel terjesztette fertőzésben szenvedők esetében is ez volt megfigyelhető, különböző klinikai tünetek kíséretében. Ezek a patogén csírák a bél nyálkahártyájába vagy még tovább is eljuthattak, azaz adhéziós, inváziós és szaporodási képességgel is rendelkeznek, és esetleg valamilyen káros anyagot is termelhettek a szervezeten belül, mert a nem élő baktérium, a kivont endotoxin vagy a gyorsan kiürülő nem patogén élő csírák önmagukban látszólag nyom nélkül távoztak.

Információk a szerzőről

Dr. Ralovich Béla

A POTE-én kapott általános orvosi diplomát. Mint szigorló orvos került a Mikrobiológiai Intézetbe, ahol, mint gyakornok, tanársegéd és adjunktus dolgozott Rauss professzor irányításával. 1975-76-ben a Nottinghami Egyetemen volt kutató. Utána a POTE Közegészségtani és Járványtani Intézetbe oktatott és kutatott, mint adjunktus, majd docens. 1988. októberétől az Országos Húsipari Kutatóintézetben volt szakértő. 1992 és 1999 november 1 között a Népjóléti/Egészségügyi Minisztérium munkatársa volt, mint osztályvezető, főtanácsos, majd szakfőtanácsos. Széleskörű kutatómunkát végzett (bélbaktériumok. listeriák, táptalajok, Balaton, környezetvédelem). Együtt dolgozott Szovjet Orvostudományi Akadémiai Leningrádi Intézet, az Erfurti, a Würzburgi és a Nantesi Egyetem Mikrobiológiai Intézet, a moszkvai Gamaleja Intézet, az USA CDC, az oxfordi J. Radcliffe Hospital, az Országos Közegészségügyi Intézet, az Országos Élelmiszervizsgáló Intézet, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, továbbá számos hazai kórház, klinika, és az állategészségügy munkatársaival. Munkássága során 35 könyvet, jegyzetet és könyv- ill. jegyzetfejezet írt. Megjelent közleményei száma 258. “A salmonellosisok pathomechanizmusának és a kórokozó virulenciájának problémái” c. disszertáció alapján a biol. tud. kandidátusa lett 1973-ban. Az angol nyelvű “Listeriosis Research: Present Situation and Perspective” c. könyve alapján kapta meg az orv. tud. doktora fokozatot 1986-ban. 1969-ben Markusovszky díjat, 1973-ban, 1983-ben és 1986-ban Akadémiai díjat, 1984-ben az Országos Vízügyi Hivatal jutalmát és a Center for Disease Control (USA) emlékérmét, 1992-ben Ipar a környezetért Alapítvány pályadíját, 1998-ban a Magyar Köztársaság arany keresztje kitüntetést, 2012-ben a Manninger emlékérmet, és 2021-ben Szendei Ádám emlékérmet.