Kalmár György angol barátai és kapcsolatai

Résumé

Kalmár György, a Debreceni Protestáns Kollégium végzős diákja 1749 szeptemberében írta be a nevét az oxfordi Bodleian Könyvtár olvasókönyvébe. Bár azért érkezett, hogy a hebraisztikai tanulmányait folytassa, emellett a magyar református egyház megbízatását is vállalta, hogy képviselje a magyar protestánsok ügyét, akiket a katolikus királynő, Mária Terézia uralkodása alatt hátrányos megkülönböztetés ért. Kalmár tehetséges hebraista volt, angliai tartózkodása első évében egy héber filológiai traktátust jelentetett meg, amelyet az oxfordi egyetem kiadója nyomtatott ki. Ezt követte három további füzet Londonban, amelyekben John Hutchinson követőivel száll vitába, a teológus azt állította, hogy az Ádám és Éva által beszélt nyelv a héber korai változata volt.

Bár ezeket a tényeket magyar kutatók is ismerik, ez a tanulmány elsőként tesz kísérlet arra, hogy leírja Kalmár oxfordi kapcsolatait és Nagy-Britanniában tett utazásait. Három évet töltött Angliában, amelyre később úgy emlékezett vissza, mint élete talán legtermékenyebb és legboldogabb időszakára. Az angol nyelvű levelezése és a különböző tudósoknak dedikált könyvei alapján áttekinthetjük tevékenységét, amely magában foglalta a londoni Királyi Társaság üléseinek gyakori látogatását, és azt a tervét, hogy (előfizetés ellenében) könyvet adjon ki az általa feltalált „egyetemes nyelvről”. Ezek a tervek nem valósultak meg, de később kiadott héber tankönyveket és egy furcsa könyvet, a „Prodromus”-t, amely részben latinul, részben magyar hexameterekben íródott, és amelynek példányai fennmaradtak a brit könyvtárakban. Kalmár 1770-ben még egyszer ellátogatott Angliába, de addigra korábbi ismerőseinek többsége meghalt, vagy már nem volt aktív.