Les éditions viennoises de Pál Esterházy

Résumé

Esterházy Pál herceg (1635-1713) és magyar nádor kora jól ismert mecénása volt, egyben alkotó ember, akinek irodalmi, művészi és zenei tehetsége is megmutatkozott. Fiai tanulmányai során került kapcsolatba bécsi nyomdászokkal, amikor tézislapjaikat és Szent László-napi beszédeiket kiadatta. Az 1690-es évtizedben a saját latin nyelvű kegyességi művei és családtörténete kinyomtatásával a nagy és patinás műhellyel rendelkező Leopold Voigtot bízta meg, összesen öt műve jelent meg a császárvárosban. A bécsi helyszínválasztás elsődleges mozgatórugója az volt, hogy az császárnak és a környezetének is megmutathassa különleges képességeit, nemcsak azt, hogy milyen nagylelkű mecénás, hanem azt is, hogy a teológiában jártas, a hitében elmélyült és a pietas austriacát értő író is. Ezt az elismerésre vágyó reprezentálás szándékát támasztja alá a fennmaradt jeles névsor, amely szerint a Via Lactea 1691 végén kinyomtatott 200 példányából majdnem harmincat a bécsi udvarban osztottak szét. Nem ismert, hogy a nádor a másik négy bécsi könyvét eljuttatta-e az előkelő bécsi köröknek, de tény, hogy hasonló cél vezette 1700-ban a családja múltját és előkelőségét összefoglaló Trophaeum megjelenésekor is. Esterházy Pál ambícióiról sokat elárul a Bécsben a jezsuita egyetemen létrehozott alapítványa, amelynek feladata volt a teológushallgatók Szeplőtelen Szűz Máriáról szóló beszédeinek kiadása, legalább 11 ilyen, ugyancsak Leopold Voigtnál évente megjelent kisnyomtatványról tudunk. Ezek ékessége a címlap elé helyezett Győzedelmes Mária-metszet, a 11 év alatt négy különböző megformálásban.