A gyász koreografálása, avagy az öröm koreopolitikája
Cion: A Requiem for Ravel’s Bolerojának értelmezési kísérlete
DOI:
https://doi.org/10.46819/TN.5.1.163-170Kulcsszavak:
kortárs tánc, Dél-Afrika, történelem, alternatív történelem, trauma, emlékezetAbsztrakt
Jelen írás André Lepecki choreopolicing és choreopolitics fogalmaira támaszkodva tesz kísérletet a táncmozgás értelmezésére politikai kontextusban. Az előadás, amelyről konkrétran szó lesz, a dél-afrikai Vuyani Dance Company produkciója, Cion: A Requiem of Ravel’s Bolero címmel került bemutatásra, a koreográfus Gregory Maqoma. A szereplők – a Soweto Gospel Choir és egy tehetséges beatboxművész – ezúttal egy történeti tabló táncosai, akik Dél-Afrika történelméből mutattak be érzékletes metszeteket. A gyarmatosítás, az evangelizáció, az apartheid, és persze a felszabadulásért vívott közdelem egy-egy fejezetet kapott az előadásban. A mozgó-táncoló testek kifejező ereje, s a delíriumos zene hangzásvilága biztosította a jelenlét élményét, tette átélhetővé a közönség számára az előadást.
2.png)