Mitől természetes a fordítás?

Absztrakt

A nyelvi közvetítés legtöbb művelője, oktatója és kutatója az ókor óta egyetért abban, hogy egy (jó) fordítás természetesnek hat. A természetesség fogalma azonban máig tisztázatlan, ráadásul a természetes eleve több nyelvészeti és fordítástudományi terminusnak is az eleme. Ez a tanulmány megvizsgálja az említett szakkifejezéseket, majd a természetességet egyrészt a független, másrészt a fordított szövegek tulajdonságaként. Ezután áttekinti a természetesség néhány fordítástudományi megközelítését, és arra keresi a választ, hogy a természetesség mikor kívánatos, illetve a hiánya mikor nem tekinthető vétségnek. A leíró fordítástudomány tartózkodik az olyan rosszalló minősítésektől, mint amilyen az erőltetett, a fordítás ízű, a kényszeredett, a nyakatekert stb., és emiatt mellőzi is a természetesség meghatározását. A téma empirikus kutatásának ösztönzése érdekében a tanulmány bemutat egy tolmácsjelöltekkel végzett blattolási gyakorlatot és ennek részeként több olyan célnyelvi megoldást, amelyet a szerző természetellenesnek ítélt meg.