Könnyekre fakadt

Jn 11,35

Abstract

Olyan emberi könnyekre fakadni, sírni kezdeni, zokogni, sírdogálni, szipogni, megkönnyezni. Életünk első jele a sírás. Életünk szoros velejárója, hogy könnyek törnek ki a szemünkből. Sírunk, ha fáj valami, sírunk, ha rettegünk valamitől, sírunk, ha megsajnálunk valakit, egy beteget, a hozzátartozónkat, a barátunkat. Sírunk, ha búcsúznunk kell, akár egy időre, akár egész élethosszra. A gyász sírásra késztet, sokszor még akkor is, ha nem ismertük az elhunytat, csak látjuk a gyászolók fájdalmát.