Vol. 99 No. 12 (2024)

Somogyi László tanulmányában abból a megállapításból indul ki, hogy Újszövetségben leírt beszámolók alapján Jézus tevékenységének célja elsősorban nem az „ördögűzés” és a gyógyítás volt, hanem az Isten országa örömhírének meghirdetése. Azonban Jézus tanítványai és a Jézushoz nem csatlakozó „ördögűzők” Jézus nevét mágikus eszközként használva igyekeztek sikereket elérni. Ezzel éppen azt bizonyították, hogy nem értették meg az örömhír lényegét. Az ilyen „instrumentális” kereszténység a mai napig fellelhető a vallásos gyakorlatban, és válaszút elé állítja azokat, akik a názáreti Jézus követőinek vallják magukat. 

„Ahol az elfogadottság, gyermeki (alkotói, kérdezői stb.) szabadság érzése dominál, ott tud megjelenni a vallásos felismerés, találkozás, személyes hitre jutás lehetősége is” – fogalmaz Breznyiczki Gabriella Drámapedagógia a hitoktatásban – A reformpedagógia eredményeinek alkalmazási lehetőségei a drámapedagógiában, avagy a színház mint a narratív teológia eszköze című munkájában. 

Csepregi András könyvrecenziója Wolfgang Huber Dietrich Bonhoeffer – A szabadság felé vezető úton címűkönyvét mutatja be és értékeli a látható és láthatatlan ellenállás kapcsolata közötti kérdésekkel és feszültségekkel teli úton haladva. Látható ellenálláson a Hitvalló Egyház nyilvános ellenállást érti a szerző, amelyben a Hitvalló Egyház lelkészeként Bonhoeffer is részt vett. Láthatatlan ellenálláson pedig azt a konspirációt, amely a hadsereg (Wehrmacht) és a katonai titkosszolgálat (Abwehr) köreiben alakult ki. 

Az igehirdetési előkészítők a karácsony utáni vasárnaptól vízkereszt ünnepe után 2. vasárnapig segítik az igehirdető készülését.

Örömteli olvasást kíván

a szerkesztő