Baker-baker paradoxon

A személynévelőhívás vizsgálata magyar nyelvű gyerekek körében tanulási feladathelyzetben

Absztrakt

Írásunkban a Baker-baker paradoxon-nak nevezett jelenséget vizsgáljuk, mely szerint az új arcokhoz könnyebb foglalkozásokat vagy egyéb információkat társítani és előhívni, mint személyneveket, még a foglalkozásnévi vagy egyéb közszói eredetű nevek esetében is. A korábbi vizsgálatok szerint az életkor negatív hatással van a nevek elraktározására és előhívására: a fiatalfelnőtt-kort követően lassan, de fokozatosan csökken a személynevek mentális lexikonba való beépítésének és aktiválásának képessége. Ahhoz azonban, hogy az életkor hatásáról átfogó képet alkothassunk, szükséges a fejlődési aspektusra is tekintettel lenni, azaz fiatalabb korosztályokra is kiterjeszteni a vizsgálatokat, és feltárni, hogyan alakul gyermekkorban a tulajdonnevek feldolgozása. Hogy többet megtudjunk erről az aspektusról, két tanulási kísérletet végeztünk 9–10 éves magyar nyelvű gyermekekkel, kétértelmű szavak felhasználásával. Az első kísérletben olyan szavak szerepeltek, amelyek lehetnek családnevek és foglalkozásnevek is. A második kísérlet olyan kétértelmű szavakra összpontosított, amelyek fizikai jellemzőket írnak le, de családnévként is használatosak a magyarban. Az eredményeink azt mutatják, hogy különbség van a közszói eredetű családnevek és azok alapszavának elsajátítása, tárolása és felidézése között, azaz a Baker-baker paradoxon a magyar gyermekek körében is kimutatható. Ezek a vizsgálatok megerősítik, hogy a tulajdonnevek különleges szókategóriát alkotnak a mentális lexikonban.