A 21. századi interkulturális oktatás szolgálatában
Szisztematikus tanár-diák szerepcsere a táncos egyetemi hallgatók elméleti képzésében
DOI:
https://doi.org/10.46819/TN.5.1.113-125Kulcsszavak:
interkulturális oktatás, IKT-eszközök, digitális műveltség, kreativitás, kutatásalapú tanulásAbsztrakt
A jelen cikkben balettművész, valamint táncos és próbavezető szakos hallgatók többnemzetiségű csoportjaival elméleti kurzusok – például magyar kultúra vagy tánc a hallgató hazájában kurzus – keretében végezett tevékenységeket mutatom be. A hallgatók rendszeresen különféle digitális platformokon létrehozott produktumokon keresztül osztották meg újonnan konstruált tudásukat társaikkal és oktatójukkal. Az újszerű interkulturális tanítás módszertani elgondolásokkal összhangban, a témák, illetve a prezentációs formák választhatósága általi bizalomépítés kulcselemnek számított. A távlati célok között szerepelt, hogy az interkulturális témákhoz (például hagyományos táncok, zene, konyha, látnivalók) kapcsolódó gyakorlati tapasztalatok és a tanórán kívüli tevékenységek által a hallgatók végső soron az egyetemes emberi kultúrához tartozás élményét is megélhessék. A ma már nélkülözhetetlen IKT-eszközök alkalmazása lehetőséget nyújtott a kreativitásra. A jelen jógyakorlat-beszámoló a végzős évfolyamok hallgatóinak tanítása során szerzett tapasztalatokról szól, melyek során szándékoltan, szisztematikusan felcserélődtek a pedagógus-diák szerepek. A tanár-diák szerepcsere eredményei: a hallgatók maximális bevonódása, az együttműködési és kutatási készségek, a kritikai gondolkodás és a kreativitás fejlesztése, valamint ezen készségeknek, képességeknek a kulturális információcserén keresztüli alkalmazása.
2.png)