Az aszályfű (Eleusine indica) elterjedtségének és társulástani viszonyainak vizsgálata Budapesten
Absztrakt
Munkánk során a Budapestre behurcolt, és ott egyre jobban elszaporodó aszályfű (Eleusine indica) elterjedtségével és társulástani jellemzésével foglalkoztunk. Az előfordulások felmérését 2015 második félévében végeztük. Cönológiai felvételezés a város 15 pontján történt, a kvadrátok mérete 2 m × 2 m-es, vagy 1 m × 4 m-es volt, alkalmazkodva az állományok kiterjedéséhez. A felmérés során megállapítást nyert, hogy az aszályfű ma már Budapest minden kerületében és a Duna szigetein is megtelepedett, megjelenése gyakran tömeges. A város 106 helyszínén előfordulását pontos koordinátákkal is megadtuk. Jellemző élőhelyei az erősen taposott talajfelszínek, járdaszegélyek, útburkolat-repedések és gépkocsiparkolók; terjedésében feltehetőleg fontos szerepet játszik a gépjárműforgalom. Növény-társulástani szempontból az aszályfű dominálta állományok a madárkeserűfüves taposott társulásokéval azonos élőhelyeket foglalnak el, önálló élőhelyigényére utaló jeleket nem tapasztaltunk, és felvételezett állományaiban mindig megtalálható volt a madárkeserűfű is. A megvizsgált állományok leggyakoribb kísérőfajai az alábbi három csoportba sorolhatók: (1) késő nyári, C4-es fotoszintézisű füvek (Cynodon dactylon, Digitaria sanguinalis, Eragrostis minor, Setaria pumila); (2) kimondottan taposástűrő, gyakran tőlevélrózsás kétszikűek (Polygonum aviculare, Plantago lanceolata, P. major, Taraxacum ofcinale, Trifolium repens) és (3) késő nyári, kétszikű gyomok (Amaranthus retroflexus, Erigeron canadensis, Portulaca oleracea és Tribulus terrestris).
Hivatkozások
Bartha D., Király G., Schmidt D., Tiborcz V., Barina Z., Csiky J., Jakab G., Lesku B., Schmotzer A., Vidéki R., Vojtkó A., Zólyomi Sz. (szerk.) 2015: Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 330 pp.
Borhidi A. 2007: Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 569 pp.
Boros Á. 1948: Változások Budapest növényvilágában. Természettudomány 3(5): 156–157.
Chauhan B. S., Johnson D. E. 2008: Germination ecology of Goosegrass (Eleusine indica): an important grass weed of rainfed rice. Weed Science 56(5): 699–706. https://doi.org/10.1614/ws-08-048.1
Costea M., Tardif F. J. 2005: Te biology of Canadian weeds. 131. Polygonum aviculare L. Canadian Journal of Plant Science 85: 481–506. https://doi.org/10.4141/p03-187
Cseresnyés I., Csontos P., Bózsing E., Tamás J. 2009: Kukorica és kalászos gabonavetések gyomnövényzetének vizsgálata eltérő vízgazdálkodású talajokon. Magyar Gyomkutatás és Technológia 10(2): 37–52.
Dancza I. 2012: Aszályfű (Eleusine indica [L.] Gaertn.). In: Csiszár Á. (szerk.) Inváziós növényfajok Magyarországon. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, pp. 331–333.
Dancza I. 2016: Az aszályfű (Eleusine indica (L.) Gaertn.) cönológiai vizsgálata Budapesten. Coenological studies on goose grass (Eleusine indica (L.) Gaertn.) in Budapest. XI. Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében nemzetközi konferencia (Budapest, 2016. február 12–14.), Előadások és poszterek összefoglalói. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, pp. 145–147.
Jakucs P. 1981: A társulások felvételezése, a társulástabella készítése. In: Hortobágyi T., Simon T. (szerk.) Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 199–202.
Kalapos T. 1991: C3 and C4 grasses of Hungary: Environmental requirements, phenology and role in the vegetation. Abstracta Botanica 15: 83–88.
Kárpáti Z. 1949: Megjegyzések és adatok Budapest és környékének flórájához II. Borbásia 9(3–5): 35–38.
Mojzes A., Kalapos T. 2004: Napi hőmérsékletingadozás hatása öt, eltérő inváziós képességű fűfaj csírázására. Botanikai Közlemények 91(1–2): 25–37.
Nishimoto R. K., McCarry L. B. 1997: Fluctuating temperature and light influence seed germination of goosegrass (Eleusine indica). Weed Science 45(3): 426–429.
Nobis M., Kowalczyk T., Nowak A. 2011: Eleusine indica (Poaceae): a new alien species in the flora of Tajikistan. Polish Botanical Journal 56(1): 121–123.
Papp J. 1950: Az „aszályfű” (Eleusine indica (L) Gärtn.) termesztése. Agrártudomány 2(12): 721–723.
Pénzes A. 1928: Eleusine indica (L.) Gaertn., Budapest új behurcolt növénye. (Eleusine indica (L.) Gaertn. als neue Adventiv-Pflanze in der Flora von Budapest.) Magyar Botanikai Lapok 27: 113.
Pinke Gy. 2006: Extenzíven művelt szántók gyomcönológiai vizsgálata a Dunántúli-középhegységben és a Nyugat-magyarországi peremvidéken. Kanitzia 14: 57–74.
Podani J. 2001: SYN-TAX 2000. Computer programs for data analysis in ecology and systematics. User’s Manual. Scientia, Budapest, 53 pp.
Polgár S. 1918: Neue Beiträge zur Adventivflora von Győr (Westungarn) II. Újabb adatok Győr adventív flórájához II. Magyar Botanikai Lapok 17: 27–41.
Pyšek P., Jarošíka V., Kropáč Z., Chytrý M., Wild J., Tichý L. 2005: Effects of abiotic factors on species richness and cover in Central European weed communities. Agriculture, Ecosystems & Environment 109(1–2): 1–8. https://doi.org/10.1016/j.agee.2005.02.018
Simon T. 1992: A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok – virágos növények. Tankönyvkiadó, Budapest, 892 pp.
Soó R. 1973: Synopsis Systematico-Geobotanica Florae Vegetationisque Hungariae V. Akadémiai Kiadó, Budapest, 723 pp.
Venkatesan S., Jayaganesh S. 2010: Characterisation of magnesium toxicity, its influence on amino acid synthesis pathway and biochemical parameters of tea. Research Journal of Phytochemistry 4(2): 67–77. https://doi.org/10.3923/rjphyto.2010.67.77
