A Középső Barremi Esemény felismerése a Dunántúli-középhegységben és az azzal egykorú Leptoceratoididae ammoniteszek revíziója

Kulcsszavak: Leptoceratoididae, Középső Barremi Esemény, Dunántúli-középhegység, Magyarország

Absztrakt

Jelen munkánkban a Leptoceratoididae-család kora és késő barremiben élt képviselőinek magyarországi elterjedését vizsgáltuk, valamint azokat a környezeti tényezőket igyekeztünk megkeresni, amelyek hatást gyakorolhattak a csoport gyakoriságára, diverzitására és paleoökológiájára. Ezen ammoniteszcsalád példányai két hazai lelőhelyről kerültek elő: a Bersek-hegy (Gerecse hegység) két szelvényéből és a Sümeg Süt-17 fúrásból (Déli-Bakony).

Legfontosabb rétegtani eredményünk a Bersek-hegy barremi rétegeiről készült korábbi rétegoszlopok adatainak integrálása és a Leptoceratoididae-család képviselőinek eltérő rétegtani elterjedésének a demonstrálása. Az általunk létrehozott rétegoszlop korábbi szerzők rétegszámait korrelálja egymással, valamint saját geokémiai és nannofosszília mintáinkkal. Ez a kompozit rétegsor nagy pontossággal használható a Toxancyloceras vandenheckii Zónában, valamint megbízható a Moutoniceras moutonianum Zónában, viszont a Kotetishvilia compressissima Zóna alsó részében pontossága fenntartásokkal kezelendő. Taxonómiai vizsgálatunk eredményeképp megállapítottuk, hogy a Karsteniceras- és a Leptoceratoides-nemzetségek nem egymás szinonímái. A Bersek-hegy szelvényeiben a Leptoceratoididae-családot három faj képviseli részben eltérő rétegtani elterjedéssel: a Leptoceratoides balernaensis a M. moutonianum Zónában, a Leptoceratoides pumilus főként a T. vandenheckii Zónában fordul elő. Rétegtani elterjedésük a M. moutonianum Zóna felső részén fed csak át. A Karsteniceras ibericum a leggyakrabban előforduló faj, a K. compressissima Zóna alsó részétől a T. vandenheckii Zóna aljáig terjedő rétegtani elterjedéssel. A Sümeg Süt-17 fúrásban a L. pumilus kizárólagos tömeges előfordulása mutatható ki. Azonban ez utóbbi rétegsorban a M. moutonianum Zóna rétegtani helyzete csak indirekt módon állapítható meg.

A vizsgált két lelőhely faunájának eltérését részben a rétegsorok eltérő ősföldrajzi helyzetével és ebből következően eltérő paleoceanográfiai paramétereivel magyarázzuk, vagyis az különböző ősföldrajzi helyzetű egykori medencék ammoniteszei eltérő módon reagálhattak a környezetváltozásra, illetve eltérő környezeti igényeik lehettek. Feltételezhetően ezek az apró ammoniteszek is különböző ökológiai igényekkel rendelkeztek, vagyis nem alkottak homogén csoportot. Taxonómiai eredményeinket őskörnyezeti keretbe helyezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a Bersek-hegyi előfordulás kapcsán a különböző belemniteszcsoportokon korábban mért stabil szénizotóp görbe hirtelen +1‰ kilengése a M. moutonianum Zónában a Középső Barremi Eseményt (KBE) jelzi. A gyors környezetváltozással összefüggő melegedésre utal a stabil oxigén izotóp -1,5‰ feletti változása is. Ekkor a szárazulatok felől a gerecsei üledékgyűjtőbe jutó, megnövekedett szerves anyag mennyisége, és az ezt valószínűleg követő primer produktivitás növekedése dyzoxikus környezetet idézhetett elő a medence aljzatán. A megnövekedett szerves anyag mennyiségét a Leptoceratoididae-család képviselői, valamint más epipelágikus zónában élő ammoniteszek jól tolerálhatták, míg bizonyos csoportok hiányoznak ebből a rétegösszletből.

Egy komplex munka keretében a Középső Barrémi Eseményt (KBE) vizsgáljuk. Ehhez az eseményhez kapcsolja a nemzetközi szakirodalom a Leptoceratoididae családba tartozó apró heteromorf ammoniteszek tömeges előfordulását, melyet mi is észleltük két hazai szelvényben: a Bersek hegyen (Gerecse-hegység) illetve a Sümeg Süt-17 fúrásban (Déli-Bakony). Jelen őslénytani elemzésünkben a Leptoceratoididae család barremiben élt képviselőinek magyarországi elterjedését, gyakoriságát, diverzitását és paleoökológiáját elemeztük.

A munka egyik legfontosabb rétegtani ereménye, hogy Bersek hegy szelvényéről integrált rétegoszlopot készítettünk, amely a korábbi szerzők szelvényeit korrelálja egymással, valamint saját geokémiai és nannofosszília mintáinkkal. A létrejött rétegsor nagy pontossággal használható a Toxancyloceras vandenheckii Zónában, valamint megbízható a Moutoniceras moutonianum Zónában, viszont a Kotetishvilia compressissima Zóna alsó részében pontossága fenntartásokkal kezelendő az elégtelen adatmennyiség miatt. A Bersek hegy szelvényében Leptoceratoididae család nagyobb diverzitásban fordul elő, a Karsteniceras ibericum, Leptoceratoides balernaensis és a Leptoceratoides pumilus fajokkal, míg a Sümeg Süt-17 fúrásban a család gyakorlatilag monospecifikus a L. pumilus majdnem kizárólagos előfordulásával. A vizsgált két szelvény faunájának eltérését részben a két szelvény eltérő ősföldrajzi helyzetével és ebből következően eltérő paleoceanográfiai paramétereivel magyarázzuk. Egyetértünk a korábbi szerzők véleményével, akik a Leptoceratoididae-k tömeges megjelenését opportunista (r-stratégista) életmódhoz kötik, amely feltételezhetően a KBE során időszakosan fellépő fitoplankton virágzás miatt alakul ki. Kutatásaink és a legújabb publikációk alapján azonban ez az ok tovább finomítható. A planktonikus szervezetek virágzására az eltérő ősföldrajzi helyzetű egykori medencék ammoniteszei eltérő módon reagáltak, illetve feltételezhetően ezek az apró ammoniteszek is különböző ökológiai igényekkel rendelkeztek, vagyis nem alkottak homogén csoportot. Saját megfigyeléseink és a korábbi interpretációk azonban nincsenek teljes összhangban a legfrissebb ciklussztartigráfiai eredményekkel, melyek épp az oligotrófia erősödését predesztinálják a KBE idejére.

Megjelent
2024-08-13
Hogyan kell idézni
GőgösG., & SzivesO. (2024). A Középső Barremi Esemény felismerése a Dunántúli-középhegységben és az azzal egykorú Leptoceratoididae ammoniteszek revíziója . Földtani Közlöny, 154(2), 199-238. https://doi.org/10.23928/foldt.kozl.2024.154.2.199
Rovat
Értekezés