A magmás petrográfia megszületésétől a kvantitatív kőzettani kutatásokig – tisztelgés Szabó Csaba munkássága előtt

Absztrakt

Szabó Csaba az ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszék munkatársaként tovább vitte Szabó József és Mauritz Béla szakmai örökségét, és meghatározó szerepet játszott a hazai és határon túli magmás kőzettani iskola eredményességében. Diákjainak nemcsak a mikroszkópos kőzettani és petrográfiai, majd a geokémiai alaptudást adta át, hanem a motivációt is a felfedező és alkalmazott kutatás felé. Az általa alapított Litoszféra Kutatócsoport, későbbi nevén Litoszféra Fluidum Kutatólaboratórium számos hazai és nemzetközi szinten is sikeres, többek között Lendület- és ERC-pályázatot nyert szak­embert adott a földtudománynak. Az alábbi rövid tudománytörténeti összefoglaló tisztelgés oktatói és iskolateremtői munkássága előtt. A petrográfia kialakulása az első kőzettani vékonycsiszolat és az első polarizációs mikroszkóp megal­ko­tásával, majd a mikroszkópos leíró kőzettan tudományterülete forradalmi változást hozott a földtudományban. A mű­sze­res analitikai módszerek fejlődésével, a kőzettani és geokémiai vizsgálatok, valamint a termodinamika és a kísérleti kőzettani eredmények integrálásával jött létre a magmás folyamatokat, azok körülményeit számszerűsíteni is tudó kvan­ti­tatív kőzettan. Ezáltal jobban értjük a földköpeny és földkéreg kialakulását és fejlődését, az új tudományos felfogás új perspektívát nyitott a vulkáni működés megértésében is, például a vulkánok alatti magmatározók természetének és fo­lya­ma­tainak feltárásában. A kőzettani vulkanológia segítségével leírhatók a vulkánkitöréshez vezető folyamatok, beleértve ezek időtartalmát is. Eredményei így hozzájárulnak fontos, a társadalmakat is érintő hatások feltárásához, például a ter­mé­szeti veszélyhelyzetek előrejelzésének és kezelésének jobbításához, ami emberi életeket és anyagi javakat óvhat meg.