Kozmikus mállás szimulációs vizsgálata besugárzott meteoritok alapján

  • Ilikó Gyollai HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont; CSFK, MTA Kiváló Kutatóhely Budapest
  • Richárd Rácz HUN-REN Atommagkutató Intézet
  • Sándor Biri HUN-REN Atommagkutató Intézet
  • Zoltán Juhász HUN-REN Atommagkutató Intézet
  • Ákos Kereszturi HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont; CSFK, MTA Kiváló Kutatóhely Budapest; ELTE TTK
  • Csilla Kiraly CSFK, MTA Kiváló Kutatóhely Budapest; HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont
  • Dániel Rezes HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont; CSFK, MTA Kiváló Kutatóhely Budapest
  • Béla Sulik HUN-REN Atommagkutató Intézet
  • Máté Szabó HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont; CSFK, MTA Kiváló Kutatóhely Budapest
  • Zoltán Szalai CSFK, MTA Kiváló Kutatóhely Budapest; ELTE TTK; HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont
  • Péter Szávai CSFK, MTA Kiváló Kutatóhely Budapest; HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont
Kulcsszavak: meteorit, kozmikus mállás, protonbesugárzás, FTIR-spektroszkópia, Raman-spektroszkópia

Absztrakt

Az NWA 10580 jelű, CO3 típusú szenes kondritmintán, azonos mérési pontokon Raman- és infravörös spektroszkópiai méréseket végeztünk három, egymást követő protonbesugárzási ciklust megelőzően, valamint azokat követően. A kozmikus mállás laboratóriumi körülmények közötti szimulálásához 1 keV energiájú protonokat alkalmaztunk, kísérletenként 1011, 1014 és 1017 ion/cm² fluxus értékekkel. A besugárzásokat követően a Raman-spekt­roszkópiai mérések során megfigyelhető a fő csúcsok félértékszélességének (FWHM) és csúcspozícióinak változása. A Raman- és FTIR-spektrumokban az olivin és a piroxén esetében több alkalommal is eltűnnek a kisebb intenzitású csúcsok (663, 697, 913 cm–1) a piroxénnél (FTIR), és 658 cm–1 a piroxénnél (Raman), valamint olivinnél 978 cm–1 (FTIR) pozíción. A piroxén infravörös tartományban megjelenő csúcsainál egyaránt kimutathatók pozitív [kisebb csúcsoknál 664 cm–1 (+3 cm–1), 913 cm–1 (+1 cm–1)] és negatív irányú csúcseltolódások (1046 cm–1 (–7cm–1), míg az olivinre elsősorban negatív csúcseltolódások (894 cm–1: –7 cm–1, 978 cm–1: –8 cm–1), valamint több esetben a kisebb csúcsok eltűnése jellemző. Utóbbi mind az infravörös, mind a Raman-spektrumokban az adott ásványfázisok amorfizációjára utal. Az ily módon azonosított, leginkább stabil csúcsok kiválasztása hozzájárulhat a jövőbeni űrszondák detek­torrendszereinek optimalizálásához, valamint a meteoritminták kisbolygókhoz való kapcsolásához.

Megjelent
2026-04-11
Hogyan kell idézni
GyollaiI., RáczR., BiriS., JuhászZ., Kereszturi Ákos, KiralyC., RezesD., SulikB., SzabóM., SzalaiZ., & SzávaiP. (2026). Kozmikus mállás szimulációs vizsgálata besugárzott meteoritok alapján. Földtani Közlöny, 156(1), 25-35. https://doi.org/10.23928/foldt.kozl.2025.156.1.25
Rovat
Értekezés