Újabb adatok a füzérradványi hévforrásos epitermális arany-ezüst ércesedésről

Absztrakt

A 2007 és 2009 között Füzérradványban végzett fúrásos kutatás új adatokat szolgáltatott a Tokaji-hegység északi részének földtani felépítésére és szerkezeti viszonyaira, valamint nemesfém ércesedésére vonatkozóan.
A korábbi földtani értelmezés alapján, a szarmata riolitos tufaképződés végén, közel 100 m vastag, részben áthalmozott tavi üledék képződött. Az ezekbe nyomult riolit szubvulkáni test hatására először a gejzirtavi üledékeket
átjáró gőzhevített átalakulás az egész tómedencét érintette, majd a következő fázisban szerkezeti zónák mentén nemesfém tartalmú kvarceres breccsák képződtek, melyek a hévforrásos, alacsony szulfidációs epitermális érctípusba
sorolhatók.
A 2007-ben végzett fúrásos kutatás a Korom-tetőn kibúvásban is látható, ÉÉNy–DDK-i csapású breccsás zónában alacsony fémtartalmú, arany-ezüst ércesedés jelenlétét igazolta. A 2008–2009-ben részben irányított magvétellel végzett
fúrások bebizonyították, hogy az ércesedés térbeli elhelyezkedése lényegesen bonyolultabb mint ahogy azt a felszíni kibúvások alapján korábban feltételezni lehetett. Legalább három különböző érces csapás volt megfigyelhető: ÉÉNy, É
és ÉK-i irányokban Az FR–105 fúrásban harántolt magas fémtartalmú aranyércesedést vagy ÉK-i csapású szerkezet kontrollálja vagy egy lokális jellegű ércoszlop lehet, amely több érces szerkezet metszésénél alakulhatott ki.
Az érctestek morfológiája, befogadó kőzetei és az ércek ásványos összetétele alapján négy érctípus volt megkülönböztethető. Az epitermális rendszer felső szintjében szalagos, kalcedonos, kvarctelérek(1. típus) illetve arany tartalmú
szóródási udvar volt megfigyelhető a tavi üledékekben, riolittufában és tufitban (2. típus) az alábbi ércásványtársulással: elektrum, akantit, naumannit, SbFe-oxid és pirit. Mintegy 100–150 méterrel mélyebben a metamorf aljzatban a kvarcszulfidos erek, fészkek fő ásványai pirit, As-tartalmú pirit, fakóérc, kalkopirit, szfalerit (3. és 4. típus). A 4. típusban a pirit hiányzik és az arany csak nyomokban fordul elő. Valamennyi érc típusra jellemző az anomálisan magas Tl-tartalom
(maximum 530 g/t). Az ércesedés megfelel a hévforrásos, epitermális Au-Ag érctelep modellnek. A legfontosabb közös jellemzők BERGER modellje és a füzérradványi ércesedés között: Az ércesedés riolitos vulkanizmushoz és geotermás rendszerek sekély, gyengén erodeált részeihez kapcsolódik.
Tipikus ásványtani összetétele: termés arany, illetve elektrum, ezüst-szelenid és/vagy tellurid, pirit. Az érc szövetére jellemző a szalagos telérek, kovás kötőanyagú breccsák dominanciája. A hidrotermális elváltozások fentről lefelé
haladva: kalcedonos hévforrás üledék (sinter), masszív kovásodás, kvarc+adulár telérek és erek, breccsa kvarc kötőanyaggal. A telérek általában kalcedonosak, néha opálosak. Jellemző az Au, As, Sb, Hg and Tl magas koncentrációja
az epitermális rendszer felső 50–100 méterében, mélyebben ezen elemek mennyisége csökken, az Ag koncentrációja pedig szignifikánsan megnövekszik.