A bükkszentkereszti riolit (kvarcporfír)-tufa Mn-ércesedéssel társult U-Be tartalmú foszfátásványosodása

Absztrakt

A MÉV (Mecseki Ércbányászati Vállalat) kutatásai (1967–1973) a Bükkszentkereszt környéki ladin–karni (kvarcporfír)-tufa összletben U-Be–RF tartalmú foszfát-Mn-oxid testeket tártak fel. A kutatások eredményeként az összlet földtani–kőzettani felépítése is újabb részletekkel gyarapodott. A terepi kutatásokkal párhuzamosan és azokat követően sokrétű laboratóriumi anyagvizsgálat folyt (MÉV, ELTE stb.).
A foszfátos-Mn-oxidos kőzet a hordozó anchimetamorf — túlnyomóan porfíroblasztos mikropalának minősülő — összlet tektonikailag fellazult mikrobreccsás zónái mentén szeszélyes eloszlású, változó vastagságú gyüredezett lencséket, szalagokat alkot, kovásodás, másodlagos földpátosodás (pl. albitosodás) kíséretében. Képződésük utómagmás–hidrotermás anyagkiszorításos folyamatok (metaszomatózis) eredménye.
Az U-Be-RF elemdúsulások szoros korrelációt alkotnak a foszfátosodás mértékével és — utóbbival összefüggésben — egymással is. A P-Mn-ásványosodás fő tömegére jellemzőek az amorf – félig amorf gélszerkezetek (kollofán, pszilomelán
stb.), de megjelennek a szferoidos halmazokat alkotó kristályos polifázisok és (frankolit, ramsdellit, piroluzit). A radiográfiák alapján önálló U-ásványok (U-oxid, uranofán) csak nyomokban lehetnek, az U — lényegében — az apatit rácsába épült
be. A kollofánban nagyon finom szemcseméretű Be-ásványok (bertrandit, berillonit) megjelenése nem zárható ki.
Az ólomizotóp koradatok alapján az U-felhalmozódás maximumának ideje (47±13 M év) egybevág az apatitok „fission track” korával.