Magyar eredmények az agyagásványtan és -földtan terén

Az 1960-ban alapított MFT Agyagásványtani Szakosztály 50. évfordulója alkalmából

Absztrakt

A cikk a magyar földtudományi agyagkutatás főbb eredményeit foglalja össze témák szerint csoportosítva.
Általános művek. A Magyarhoni Földtani Társulat Agyagásványtani Szakosztályának alapítója, NEMECZ írta az első
magyar általános szakkönyvet az agyagásványokról. Tágabb értelemben BÁRDOSSY alapvető műveit a bauxitokról
szintén az agyagkutatás körébe sorolhatjuk. A talajok agyagásványaival STEFANOVITS, SZENDREI és NEMECZ, újabban
pedig NAGY és KÓNYA könyvei foglalkoztak.
Egyes agyagásványok vizsgálata. A Füzérradványon bányászott híres illites ásványt MAEGDEFRAU és HOFMANN írta
le még 1937-ben. Ezt nevezhetjük „a világ második illitjének” (az illinoisi után). Az ásvány további kutatásáról NEMECZ
és VARJÚ számolt be. A vastartalmú agyagásványok, mint a szeladonit, glaukonit és a „Fe-dús montmorillonit csoport”
kémiai rendszerezését lényegesen előrevitték WEISZBURG és TÓTH E. munkái. ERDÉLYI részletesen tanulmányozott
számos szerpentinásványt. Újabban DÓDONY végzett szerkezeti vizsgálatokat szerpentinásványokon (pl. antigorit,
poligonális szerpentin).
Agyagásványok meghatározási módszerei. Új, és ma is használható röntgendiffrakciós mennyiségi határozási
módszert NÁRAY-SZABÓ vezetett be. A PAULIK testvérpár termikus meghatározó készüléket fejlesztett ki, amelyet
„derivatográf”-nak neveztek. Az első termikus határozó atlaszt az agyagásványokra vonatkozólag FÖLDVÁRI-VOGL
állította össze. A termikus módszert jelenleg is magas szinten alkalmazza FÖLDVÁRI.
Talajok és üledékek. Magyarország talaj-agyagásvány térképét STEFANOVITS és DOMBÓVÁRI készítették el. BIDLÓ
részletesen vizsgálta a vörös agyagokat, amelyek legtöbbször fosszilis talajokból származnak. Bazaltkráterekben
fosszilis bentonitos tavi üledékeket ismert fel SOLTI. Ezek anyagát FÖLDVÁRI, Zs. BARNA és mások vizsgálták. A Kárpátmedence főleg riolitos eredetű bentonittelepeit KOVÁCS-PÁLFFY vizsgálja rendszeresen.
Kőzetrétegtani alkalmazások. A magyarországi üledékes formációkat agyagásvány-tartalmuk szempontjából
VICZIÁN jellemezte. Jelenleg ezt a kutatási irányt RAUCSIK, VARGA A. és SZAKMÁNY folytatják tovább. VICZIÁN, MÁTYÁS
J. és mások a szmektit–illit diagenetikus átalakulást alkalmazták a szénhidrogén-prognózisban. Az igen kisfokú
metamorfózis rétegszilikátjainak fő kutatója ÁRKAI, munkatársai TÓTH M., JUDIK és mások. Ő vezette be a klorit
„kristályossági” fokot (Árkai-index), munkatársaival vizsgálta az indexásványokat, a kőzetek szövetét stb. Kutatásaikat
Magyarország határain túlra, a svájci Alpokra és DK-Európára is kiterjesztették.
A hidrotermális elváltozási öveket a Tokaji-hegységben elsőnek SZÉKYNÉ FUX ismerte fel. Később NEMECZ és
VARJÚ, újabban MOLNÁR részletesen vizsgálták az elváltozással létrejött agyagásványokat. A nemesagyag-telepek
kutatásával évtizedekig MÁTYÁS E. és ZELENKA foglalkozott, alkalmazhatóságukat és kolloid tulajdonságaikat JUHÁSZ,
SZÁNTÓ és tanítványaik vizsgálták. A nehézfémek által okozott környezeti szennyezés modellezését NÉMETH végzi.
SZABÓ egyik fő szakértője az agyagos szigetelőréteg kialakításának városi hulladéklerakók körül. Agyagos
mellékkőzetben kívánják elhelyezni a nagy intenzitású radioaktív hulladékot a Mecsek hegységben.