Középső–késő-triász Conodonta evolúciós események tükröződése a magyarországi triász medencefáciesekben

Absztrakt

A jelen áttekintés a szerző által a magyarországi középső- és felső-triász medenceüledékekben 1974 és 2010 között
végzett Conodonta-biosztratigráfiai vizsgálatok eredményeit foglalja össze. Conodontát tartalmazó középső–felső-triász
medencefáciesek különböző rétegtani szintekben fordulnak elő a magyarországi tektonosztratigráfiai egységekben:
1. Eupelágikus biofáciesben az Aggtelek–Rudabányai-hegység különböző egységeiben a pelágikus üledékek anisusi
fellépésétől (a pelsói, esetleg már bythiniai alkorszaktól) kezdődően, mint ahogy azt a Gladigondolella fajok kezdettől
fogva való jelenléte, vagy a Gondolella szaboi fejlődési vonal megléte az illírben, vagy a Gondolella auriformis csoporté
a juliban jelzi.

2. Intraselfmedence környezetet képviselő szürke, tűzköves mészkőösszletben (Felsőtárkányi Mészkő Formáció) a
Bükk hegységben, a karni bázistól a rhaetiig.
3. A Balaton-felvidéken a pelsóitól a juliig, az eupelágikus körülmények létrejöttével a ladin elejétől(?), mint azt a
Gladigondolella fajok és a Gondolella szaboi – Gondolella trammeri fejlődési vonal képviselőinek fellépése jelzi az
Avisianum alzónától.
4. Egyes helyi, többé-kevésbé zárt intraselfmedence környezetekben a Dunántúli-középhegységben a középsőkarnitól a rhaetiig.
5. Csak a pelsói felső részében (Binodosus zóna) a Tiszai-főegység Mecseki- és Villányi-zónájában, kizárólag a
Gondolella bulgarica csoport fajainak jelenlétével. Nem csak az eupelágikus Gladigondolella fajok, de minden más
taxon hiányzik, még a Balaton-felvidéken ezen szinten is jelenlévő Neospathodus fajok is. Ez összhangban van a zóna
eredeti peritethysi ősföldrajzi helyzetével.
A biosztratigráfiai tagolásra különböző biozónatípusokat alkalmaztunk, amelyek vagy a gondolelloid, vagy a
metapolygnathoid fejlődési vonalakon alapulnak. Az Aggtelek–Rudabányai-hegység eupelágikus triászában a ladin (és
esetleg kora-karni) Metapolygnathus fajok ritkasága miatt a Gondolella-fejlődésre alapozott zónációt kíséreltünk meg
alkalmazni. Több zónaindex fajról derült ki azok első és utolsó előfordulásának paleoökológiai meghatározottsága
(vagyis fáciesfüggősége), mint pl. a Metapolygnathus hungaricus első fellépése (Curionii zóna vagy Gredleri zóna),
csakúgy, mint a Gondolella polygnathiformisfajé. Ugyanakkor a késő-karni–kora-nori zónaindex taxonok első és utolsó
előfordulásainak fácies-meghatározottsága minimális volt, a KRYSTYN által az Északi-Mészkőalpok hallstatti fáciesére
kidolgozott és az Ammonoidea zonációval korrelált Conodonta-biozónák jól alkalmazhatónak bizonyultak ÉszakkeletMagyarországon is. A középső–késő-noriban azonban az uralkodó Gondolella-biofácies miatt a Metapolygnathusbiozónákat csak ritkán lehetett alkalmazni.