A „harmadik folyó" - Pleisztocén folyóvízi üledékek ultranagy felbontású szeizmikus szelvényeken a Tisza Tiszadob-Martfű közti szakaszán

  • Ágnes Tímea Nagy
  • Tamás Tóth
  • Orsolya Sztanó

Absztrakt

Az 1995-ben Tiszadob és Martfű között mért, mintegy 200 km-nyi ultranagy felbontású, egycsatornás
vízi szeizmikus szelvények közvetlenül a Tisza mederfeneke alatti 10-20 m üledékről nyújtanak részletes képet - vízszintesen kb. 0,5 m, függőlegesen 0,1 m felbontással. Geometriájuk alapján az üledéksor
három csoportba sorolható.
A részben vízszintes, változó erősségű párhuzamos reflexiókkal jellemzett kötegek felfelé gyarapodó,
többnyire agyag-aleurit anyagú ártéri üledékként értelmezhetők, melyen belül egy-egy „keményebb"
reflektor jelzi az árvízkor az ártérre kerülő homoklepleket. Az ártéri üledékek vastagsága a 10-15 métert
is elérheti.
A vizsgált területen körülbelül ugyanabban a mélységszintben - a recens üledék alatt 21-25 m relatív
mélységig - helyenként akár 3-4 km hosszan ferde reflexiókötegeket követhetünk nyomon. Az 5-8 m
vastag, váltakozó (l-4°-os) dőlésszögű, egyenes vagy egyenetlen, akár ismételten bevágódó eróziós
talpú, ferde rétegsorozatok egy korábbi meanderező folyó oldalirányban gyarapodó övzátonyaként
keletkeztek. A ferde reflexiósorozatok vastagságából, a reflexiók hosszából és dőlésszögéből
megbecsülhetők az egykori meder paraméterei: a meder átlagos mélysége 5-8 méternek, látszólagos
szélessége 200-300 méternek, az ehhez tartozó mederkitöltő vízhozam pedig átlagosan 700-800 m3
/snak adódott.
A tál alakú, perem felé emelkedő, összetartó reflexiók, melyek vagy eróziós felszínnel, vagy ferde
rétegsorozatokkal vannak összeköttetésben, legtöbbször lefűződött medrek - morotvák - utólagos
feltöltései. A mederkitöltések méretei - átlagosan 150-200 m szélesség és 5-8 m mélység - is figyelembe
vehetők az egykori folyó méretének és vízhozamának becslésében. Az ősi vízfolyásra számolt értékeket
a recens folyóink nagyságával összevetve azt tapasztaljuk, hogy azok jó egyezést mutatnak a mai Tisza
méreteivel.
A feldolgozott sekélyszeizmikus szelvények azt bizonyítják, hogy a Tisza jelenlegi mederövének
helyén a mai folyó méretét és vízhozamát megközelítő ősi vízfolyás kanyargott feltételezhetően a
pleisztocén végén. Ez az elképzelés beilleszthető a medence vízhálózatának fejlődésébe, a pleisztocén
végi háromtengelyű vízrajzi képbe, mely szerint, amikor a Tisza még az Érmellék-Berettyó vonalán
szállította a keleti hegységkeret vizeit, létezett egy viszonylag nagy vízhozamú harmadik folyó a
Tokaj-Szolnok vonalon. 

Megjelent
2020-04-27
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

1 2 3 4 5 > >>