Empirikus kutatások és gyakorlati tapasztalatok a konszekutív jegyzeteléstechnikában
Absztrakt
A konszekutív, hosszúszakaszos tolmácsolás során alkalmazott jegyzeteléstechnika oktatása szinte minden képzőintézményben szerepel a tantervben, de az alapelveket illetően jellemzően ritka a konszenzus. A tanulmány a jegyzeteléstechnika oktatásában felmerülő három legfajsúlyosabb dilemmát járja körül: (1) Mit/Mennyit írjunk le: kulcsszavakat, főbb adatokat, vagy amit csak lehet? (2) Hogyan jegyzeteljünk: egész szavakat, rövidítéseket vagy szimbólumokat érdemesebb papírra vetni? (3) Milyen nyelven: forrásnyelven vagy célnyelven, A illetve B nyelven, vagy – a nyelvi iránytól függetlenül – a leggazdaságosabbnak ítélt nyelven, pl. angolul? Mindhárom kérdéskör vonatkozásában elsőként megvizsgájuk, hogy milyen preskriptív jellegű tanácsok, illetve módszertani javaslatok születtek az elmúlt néhány évtizedben e problémák feloldására, illetve kezelésére. A következő lépésben számba vesszük az adott kérdéssel foglalkozó fontosabb empirikus kutatásokat, majd végül levonunk néhány lehetséges módszertani tanulságot, amelyet a szerző személyes oktatói tapasztalata alapján fogalmaz meg.
