A MÚLT SZIGETE RENDSZERVÁLTÁSOK TANULSÁGAI ÉS KUBA JÖVŐJE

Absztrakt

A Karib-térség legnagyobb országa, Kuba, többszörösen is szigetország. Földrajzi értelemben az ország az
Antillák legnagyobb szigetét és néhány további szigetet foglal magába. Politikai értelemben Kuba a világ
kevés megmaradt szocialista országa közé tartozik, ahol a gazdaságot még központi tervezéssel próbálják
irányítani. Kuba sziget az időben is. Részben a tervgazdaságnak, részben az amerikai embargó miatt az
ország sok szempontból ma is az 1950-es éveket idézi korabeli, gyakran szovjet motorokkal hajtott amerikai
autóival és kinek-kinek ízlése szerint kopott vagy patinás épületeivel.
Az 1980-as évek végén Kelet-Európában és a Szovjetunióban elindult és a következő években történelmi
léptékben gyorsan lezajlott rendszerváltásokat látva sokan Kubában is gyors változásokat vártak a Szovjetunió összeomlását követően. Ezek a változások azonban azóta sem következtek be. A kontraszt ugyanakkor egyre nagyobb Kuba és a térség országainak fejlődése között, a tervutasításos modell pedig mindenhol máshol is vesztésre áll. Kína ugyan elvileg még a szocializmust építi, a következő száz évben azonban már döntően kapitalista eszközökkel. Észak-Koreában az emberek éheznek és nyomorognak. Vietnam és Ázsia többi szocialista orientációjú országa pedig vagy már feladta a tervgazdaságot, vagy Kínához hasonlóan az egypárt rendszer leple alatt csendben távolodik tőle.
A Szovjetunió összeomlását követően Kuba szintén reformokra kényszerült, a valódi rendszerváltás azonban
még várat magára. Milyen tapasztalatokat lehet a már lezajlott és a folyamatban lévő rendszerváltásokból
Kubában felhasználni? Mit mondhatunk a korábbi tapasztalatok alapján egy kubai rendszerváltás
és annak sikere esélyeiről? Hogyan alakultak a kubai rendszerváltásra vonatkozó várakozások a Szovjetunió
összeomlását követően? Írásomban ezekkel a kérdésekkel foglalkozom az elmúlt évek kubai rendszerváltásra
vonatkozó kutatásai alapján.