Dunaszerdahely magyar–szlovák utcanévpárjainak névadási és fordítási sajátosságai

Absztrakt

A tanulmány Dunaszerdahely jelenkori kétnyelvű, magyar–szlovák utcanévpárjainak (183 utcanévpárnak) a névadási és fordítási sajátosságaival foglalkozik. Áttekinti a szlovákiai települések kétnyelvű utcanévállományával foglalkozó szakirodalmat és az utcanévhasználatot befolyásoló szlovákiai jogszabályokat is. Az utcanevek fordítása során megfigyelhető az átvitel, az átírás, a névmegfeleltetés, a tükör- vagy részfordítás, valamint a részleges modifikáció. Az utcanév(részek) fordítása során a különböző fordítási eljárások kombinálódhatnak. A fordítási művelet típusát nagyban befolyásolja, hogy az utcanév(rész) tulajdonnévből vagy köznévből keletkezett-e. A tulajdonnevekből alakult utcanevek személy- és helynevekből keletkeztek. A névanyagban gyakoriak a magyar történelmi, a régióhoz kötődő személyiségekről elnevezett utcanevek. A személynévre utaló névrészek a forrásnyelvből a célnyelvbe leggyakrabban átvitel útján, eredeti alakjukban, változás nélkül kerülnek be. A helynevekből származó utcanevek célnyelvi névpárjának megalkotására a névmegfeleltetés, a fordítandó névnek a konvencionális célnyelvi tulajdonnévi megfelelővel való behelyettesítése a jellemző. A közszavakból alakult utcanevek utalnak a hely viszonyára valamely külső dologhoz, körülményhez, a hely valamely tulajdonságára, illetve a hely valamely más helyhez való viszonyára. A közszavakból származó utcanevek célnyelvre való fordítására a tükörfordítás jellemző.