Nem szerkezeti építőanyagok éghetőségének minősítése

Absztrakt

Ma már egyre gyakrabban használnak műanyagokat építőanyagként, a hagyományos szilikátok kezdenek kiszorulni. A műanyagipar jelentős mértékű fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Felhasználási területe egyre bővül, így mennyiségük is rohamosan növekszik. Széleskörű elterjedését figyelembe véve kiemelt kockázati tényező, mivel az égése során keletkező toxikus gázok az emberre és a környezetre nézve is veszélyt jelentenek. Dolgozatunk bemutatja a leggyakoribb műanyagok előfordulását az épületekben: szőtt és nem szőtt textiliák, és kábelek. Ezekre ugyanolyan szigorú éghetőségű követelmények vonatkoznak, mint a hagyományos termékekre. Felhasználása széleskörűen történik, többek között lapos tetők szigetelése során elválasztó textíliaként alkalmazzák az építő iparban is. A poliészterek gyúlékony anyagok, melyre jellemző az égve csepegés, füstképződés és zsugorodás. Egy tűzeset során a füstgázok összetétele, az anyag gyulladási, illetve lángterjedési ideje meghatározza a menekülési esélyeket. Égésgátlók alkalmazásával késleltetni lehet a meggyulladást, időt nyerve a menekülésre. Emiatt szükséges az építő iparban, a lakóépületeken belül felhasznált műanyagok égésgátló tulajdonságának javítása. Dolgozatunk célja a vizsgált műanyagok égéskésleltetésének minősítése oxigén index méréssel, valamint a szövetek függőleges lángterjedésének vizsgálata. Ez alapján javaslat megfogalmazása a szövetek alkalmazhatóságára.