A Pannon vegetációrégió lehatárolása
Kulcsszavak:
bennszülött növénytársulások, flóra, Pannon vegetációtípusok, potenciális növényzet, Quercetum petraeae-cerridis, zonalitás
Absztrakt
A Pannonicum szinte minden európai-eurázsiai biogeográfiai térképen önálló florisztikai egységként szerepel. A pannon régió azonban vegetációs szempontból is egyedi. Dolgozatunkban a potenciális növényzet alapján adunk meg javaslatot a pannon vegetációrégió határának meghúzására. A régió határvonalát Európa potenciális vegetációtérképére, mint közös platformra húztuk be. Az alapadatok főként a szerzők terepi tapasztalata, valamint a régióra készült vegetációtérképek és vegetációjellemzések biztosították. Azokat a tájakat vontuk a pannon vegetációrégióhoz, amelyek növényzete dominánsan pannon jellegű, azaz jellemzően a nagy kiterjedésű klímazonális és edafikus pannon társulásokat használtuk a határ megvonására. A felvázolt határ többnyire a Quercetum petraeae-cerridis és a Carpinus betulus/Fagus sylvatica-uralta erdők között húzódik. Minden jelentősebb határszakasz esetében megadtuk, hogy a határvonal két oldalán mi a jellemző növényzet. Ha egy pannon jellegű társulás vagy társulásmozaik teljesen körülölelt más, kisebb kiterjedésű Carpinus betulus/Fagus sylvatica-uralta tájat/tájrészletet, azt a pannon régió részének tekintettük. Az így lehatárolt pannon vegetációrégió 167 012 km2 kiterjedésű. A határvonal DK-Morvaországtól a Fertőtől nyugatra halad, átmetszve a Dunántúl nyugati és déli részét éri el a Drávát, majd a Fruška Gora-t és a Delibláti-homokpusztát északról megkerülve, a Maros-völgybe behatolva, az Erdélyi-szigethegység nyugati lábán haladva éri el a Tisza és Bodrog árterét. Északon a Kárpátok előhegyeinek Quercetum petraeae-cerridis erdőinek északi szegélyén haladva zárul a kör. Vannak olyan szakaszok, ahol a határ behúzása egyértelmű, máshol a határ nem teljesen egyértelmű, mivel jellegtelenebb és/vagy azonális növényzetű tájakban a határbehúzást csak önkényesen lehetett megtenni. A pannon vegetációrégió határa nyugaton-délnyugaton kevésbé, északon és keleten jobban egybeesik a Pannonicum flóratartomány határával. Az ok a florisztikai Pannonicum térbelileg olykor pontatlan határbehúzása mellett a flóra és a vegetáció eltérő viselkedése, a határokon a grádiensek eltérő meredeksége, ill. az extrazonalitás eltérő hatása. A jövőben érdemes lenne elvégezni a szomszédos vegetációrégiók lehatárolását hasonló elvek alapján. Kiderülhet, hogy mennyire általános jelenség a régiók közé ékelődő, jelleg nélküli térségek vagy éppen átmeneti jellegű vegetációval borított területek létezése, hasonlóan a DNy-Dunántúlhoz. Fontos feladat lenne kvantitatív adatok alapján pontosítani a Pannonicum flórarégió határát, felvázolva a határmenti flóragrádienseket. Térképünk arra is lehetőséget ad, hogy az Európai Unió Natura 2000-es és egyéb programjai tudományosabb alapokon álló biogeográfiai lehatárolást alkalmazzanak.
Hivatkozások
Anon. 2014: European Commission, Environment 2000: Natura 2000 - Pannonian biogeographical region. URL: http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/sites_hab/biogeog_regions/index_en.htm#pannonian [letöltve 2014.09.15.]
Ardelean A. 1999: Flora şi vegetaţia din valea Crişului Alb [Flora and vegetation in the Crişul Alb river valley]. Vasile Goldiş University Press, Arad.
Bailey R. G. 2005: Identifying ecoregion boundaries. Environmental Management 34, Supl. 1: 14–26.
Barina Z. 2006: A Gerecse hegység flórája. Rosalia 1, Magyar Természettudományi Múzeum – Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 612 pp.
Bartha D., Király G. (szerk.) 2015: Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 330 pp.
Bohn U., Gollub G., Hettwer C. (eds) 2000. Karte der natürlichen Vegetation Europas, 1: 2 500 000. Bundesamt für Naturschutz, Bonn – Bad Godesberg.
Borbás V. 1896: Vasvármegye növénygeografiai viszonyai. (Geographia plantarum Comitatus Castriferrei). In Sziklay J., Borovszky S. (szerk.) Magyarország vármegyéi és városai, Vasvármegye, Apollo, Budapest, pp.: 497–542.
Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2011: Magyarország élőhelyei. A hazai vegetációtípusok leírása és határozója. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 439 pp.
Bölöni J., Molnár Zs., Biró M., Horváth F. 2008: Distribution of the (semi-)natural habitats in Hungary II. Woodlands and shrublands. Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl.): 107–148. http://dx.doi.org/10.1556/ABot.50.2008.Suppl.6
Borbás V. 1905: Magyarország természetes flórájának tagozódása. In: György E. (szerk.) A Föld és népei V. Franklin Társulat, Budapest, pp. 99–127.
Borhidi A., Járai-Komlódi M. 1959: Die Vegetation des Naturschutzgebietes des Baláta-Sees. Acta Botanica Hungarica 5: 259–320.
Borhidi A., Kevey B., Lendvai G. 2012: Plant communities of Hungary. Akadémiai Kiadó, Budapest, 544 pp.
Chytrý M. 1994: Xerothermic oak forests in the middle Váh basin and in the southern part of the Strážovská hornatina Upland, Slovakia. Scripta Facultatis Scientiarum Naturalium Universitatis Masarykianae Brunensis – Biology 22–23(1992–93): 121–134.
Chytrý M. 2012: Vegetation of the Czech Republic: diversity, ecology, history and dynamics. Preslia 84: 427–504.
Chytrý M., Horák J. 1997: Plant communities of the thermophilous oak forests in Moravia. Preslia 68: 193–204.
Chytrý M., Grulich V., Tichý L., Kouril M. 1999: Phytogeographical boundary between the Pannonicum and Hercynicum: a multivariate landscape analysis in the Podyji/Thayatal National Park, Czech Republic/Austria. Preslia 71: 23–41.
Coldea Gh., Pop A. 1996: Phytocoenolgische Untersuchungen über die meso-thermophilen Eichenwälder Siebenbürgens. Stapfia 45: 55–64.
Csapody I. 1974: Die Agrostio-Quercetum roboris-cerris Wälder der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Acta Botanica Hungarica 20: 23–30.
Csűrös I. 1981: A Nyugati-Szigethegység élővilágáról. Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, Bukarest, 304 pp.
Didukh Y. P., Fitsailo T. V., Korotchenko I. A., Iakushenko D. M., Pashkevych N. A. 2011: Biotopi lisovoï ta lisostepovoï zon Ukraïni [Biotopes in the forest and forest-steppe zones in Ukraine]. LLC MACROS, Kyiv.
Dierschke H. 1994: Pflanzensoziologie. Grundlagen und Methoden. Eugen Ulmer, Stuttgart, 683 pp.
Dostál J. 1960: The phytogeographical regional distribution of the Czechoslovak flora. Sborn. Čs. Společ. Zeměpis. 65: 193–202.
Dubravková D., Chytrý M., Willner W., Illyés E., Janišová M., Kállayné-Szerényi J. 2010: Dry grasslands in the Western Carpathians and the northern Pannonian Basin: a numerical classification. Preslia 82: 165–221.
Euro+Med 2006–2014: Euro+Med PlantBase – the information resource for Euro-Mediterranean plant diversity. Published on the Internet http://ww2.bgbm.org/EuroPlusMed/ [letöltve 2016.09.15.].
Fekete G., Molnár Zs., Magyari E., Somodi I., Varga Z. 2011: Egyediség, szabályszerűség és deviáció a Pannonian régió vegetációjának példáján. Botanikai Közlemények 98: 29–59.
Fekete G., Molnár Zs., Magyari E., Somodi I., Varga Z. 2014: A new framework for understanding Pannonian vegetation pattern: regularities, deviations and uniqueness. Community Ecology 15: 12–26. http://dx.doi.org/10.1556/ComEc.15.2014.1.2
Fekete G., Király G., Molnár Zs. 2016: Delineation of the Pannonian vegetation region. Community Ecology 17: 114–124. http://dx.doi.org/10.1556/168.2016.17.1.14
Fekete L., Blattny T. 1913: Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén. Joerges, Selmecbánya, 793 + 150 pp.
Fodor I. 1960: Az Északkeleti Kárpátok déli vulkanikus előhegyeinek növénytakarója. Botanikai Közlemények 48: 281–283.
Franjić J., Škvorc Ž., Filipović K., Vitasović Kosić I. 2005: Phytosociological characteristics of the Quercus cerris forests in East Slavonia. Haequetia 4: 27–35.
Freitag H. (1962): Einführung in die Biogeographie von Mitteleuropa: unter besonderer Berücksichtigung von Deutschland. G. Fischer Verlag, Stuttgart, 214 pp.
Fukarek P. 1977: Die Gliederung der illyrischen Florenprovinz in natürliche Vegetationsgebiete mit Hilfe der Waldgesellschaften. Centralblatt für das Gesamte Forstwesen 94: 154–162.
Fukarek P. 1979: Die Pflanzengeographische Abgrenzung des illyrischen vom moesischen Gebiet. Phytocoenologia 6: 434–445.
Fukarek P., Jovanović B. (eds) 1986: Karta Prirodne Potencijalne Vegetacije SFR Jugoslavije, 1: 1 000 000 [Natural potential vegetation of the SFR Jugoslavia, 1: 1 000 000]. In: Jovanović B., Jovanović R., Zupančič M. (eds), Prirodna Potencijalna Vegetacija Jugoslavije. Ljubljana.
Futák, J. 1947: Xerothermná vegetácia skupiny Kňažného Stola (západné Slovensko) [Xerothermic vegetation in the Kňažný Stol district, Western Slovakia]. Spolok sv. Vojtecha, Trnava, 258 pp.
Futák J. 1966: Fytogeografické členenie Slovenska [Plant geographical partition of Slovakia]. In: Futák J. (ed.) Flóra Slovenska I., SAV, Bratislava, pp. 535–538.
Gáyer Gy. 1925: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv. Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum Évkönyve 1: 1–43.
Geerdes B., Moll G. 1983: Waldgesellschaften der Hainburger Berge und angrenzender Gebiete (Niederösterreich). Verhandlungen der zoologisch-botanischen Gesellschaft Österreich 121: 5–37.
Gombocz E. 1936: A magyar növénytani irodalom bibliográfiája 1901–1925. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 440 pp.
Hegg O., Béguin C., Zoller H. 1993: Atlas schutzwürdiger Vegetationstypen der Schweiz. Bundesamt für Wald, Umwelt und Landschaft, Bern, 160 pp.
Horvat I., Glavač V., Ellenberg H. 1974: Vegetation Südosteuropas. Gustav Fischer, Stuttgart, 768 pp.
Horvát A. O. 1980: Potentillo-Quercetum (sensu latissimo) Wälder II. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24: 11–32.
Horvát A. O. 1981: Potentillo-Quercetum (sensu latissimo) Wälder III. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25: 31–70.
Horváth-Godány J. 1977: Vegetációrekonstrukció Délnyugat-Szlovákia löszvidékén. PhD tézis, MTA ÖBKI, Vácrátót.
Hübl E., Holzner W. 1975: Grundzüge der Vegetationsgliederung Niederösterreichs. Phytocoenologia 2: 312–328.
Ivan D., Doniţă N., Coldea G., Sanda V., Popescu A., Chifu T., Boscaiu N., Mititelu D., Paucă-Comanescu M. 1993: Vegetation potentielle de la Roumanie. Braun-Blanquetia 9: 3–79.
Jakucs P. 1961: Die phytozönologischen Verhältnisse der Flaumeichen-Buschwälder Südostmitteleuropas. Akadémiai Kiadó, Budapest, 313 pp.
Jakucs P. 1985: Ecology of an oak forest in Hungary. Results of „Síkfőkút” Project. Akadémiai Kiadó, Budapest, 545 pp.
Jávorka S. 1924–1925: Magyar Flóra. Studium, Budapest, 1307 pp.
Jávorka S. 1940: Növényelterjedési határok a Dunántúlon. Mathematikai és Természettudományi Értesítő 59: 968–997.
Jeanplong J. 1956: Flóraelemek szerepe a flórahatárok megvonásában Északnyugat-Dunántúlon. Botanikai Közlemények 46: 261–266.
Jovanović B. 1997: The order of downy oak forests Quercetalia pubescentis Br.-Bl. (1931) 1932. In: Sarić M., Vasić O. (eds) The vegetation Vegetation of Serbia. Forest communities I. Serbian Academy of Sciences and Arts, Department of Natural and Mathematical Sciences, Beograd, pp. 2–106.
Jovanović B., Jovanović R., Zupančič M. (eds), 1986: Prirodna potencijalna vegetacija Jugoslavije [The natural potential vegetation of Yugoslavia]. Naučno veće Vegetacijske karte Jugoslavije, Ljubljana.
Kádár L. 1965: Biogeográfia. Tankönyvkiadó, Budapest, 408 pp.
Kaplan Z. 2012: Flora and phytogeography of the Czech Republic. Preslia 84: 505–573.
Karácsonyi K. 2010: Cseres-tölgyes és mészkerülő tölgyes erdők a Tasnádi-dombvidéken (Erdély, Románia). Kanitzia 17: 151–178.
Karácsonyi K. 2011: Flora şi vegetatia dealurilor Tăşnadului şi a colinelor marginale [Flora and vegetation of Dealurile Tăşnadului and its environs]. “Vasile Goldis” University Press, Arad, 368 pp.
Karácsonyi K., Negrean G. 2014: Szubtermofil flóraelemek expanziós útvonalai a Szilágyságban (Salaj) és környékén (Erdély, Románia). In: Schmidt D., Kovács M., Bartha D. (eds) Absztraktok. 10. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében, Sopron, pp. 29–30.
Kárpáti Z. 1958: Über die westungarisch-burgenländischen Florengrenzen. Botanikai Közlemények 47: 313–321.
Kárpáti Z. 1960: Die pflanzengeographische Gliederung Transdanubiens. Acta Botanica Hungarica 6: 45–53.
Karrer G., Kilian W. 1990. Standorte und Waldgesellschaften im Leithagebirge, Revier Sommerein. Mitteilungen der Forstlichen Bundesversuchsanstalt Wien 165, Wien, 244 pp.
Kerner A. 1871: Können aus Bastarden Arten werden? Oesterreichische Botanische Zeitschrift 21: 34–41. https://doi.org/10.1007/bf01802624
Kerner A. 1887: Allgemeine Naturkunde. Pflanzenleben. Bibliographisches Institut, Leipzig, 734+896 pp.
Kerner A., Wettstein R. 1888: Florenkarte von Österreich-Ungarn. Hölzel, Wien.
Kevey B. 2008: Magyarország erdőtársulásai. Tilia 14: 1–488.
Kevey B. 2011: A Bakonyalja homokvidékének erdei III. Homoki cseres-tölgyesek (Asphodelo-Quercetum roboris [Borhidi et Járai-Komlódi 1959] Borhidi in Borhidi – Kevey 1996). Folia Musei historico-naturalis Bakonyiensis 28: 9–37.
Kilian W., Müller F., Starlinger F. 1994: Die forstlichen Wuchsgebiete Österreichs. Eine Naturraumgliederung nach waldökologischen Gesichtspunkten. Forstliche Bundesversuchsanstalt, Waldforschungszentrum, Bericht 82, Wien, 60 pp.
Király A., Király G. 2008: Vegetationsmuster von Waldpflanzen am Südwestrand der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Neilreichia 5: 19–109.
Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 616 pp.
Király G., Szmorad F. 2004: A Soproni-hegység növényföldrajzi viszonyai. Flora Pannonica 2(2): 22–36.
Király G., Kun A., Szmorad F. 1999: A Vas-hegy csoport vegetációja és florisztikai érdekességei. Kitaibelia 4: 119–142.
Király G., Molnár Zs., Bölöni J., Csiky J., Vojtkó A. (eds) 2008: Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 248 pp.
Knapp S. 2005: Biogeography – space, form and time. Journal of Biogeography 32: 3–4. https://doi.org/10.1111/j.1365-2699.2004.01229.x
Koó A. (1994): Pflegekonzept für die Naturschutzgebiete des Burgenlandes. Biologisches Forschungsinstitut Burgenland. Biologische Station Neusiedlersee, Illmitz, 203 pp.
Kovács M. 1975: Beziehung zwischen Vegetation und Boden (Die Bodenverhältnisse der Waldgesellschaften des Mátragebirges). Akadémiai Kiadó, Budapest, 364 pp.
Kovács M., Podani J. 1979: Zönologische Untersuchung der Traubeneichen-Zerreichenwälder der Tarna-Gegend (Nordungarisches Mittelgebirge). Phytocoenologia 6: 439–454.
Kun A., Ruprecht E., Szabó, A. 2004: Az Erdélyi-medence bioklimatológiai jellemzése. Erdélyi Múzeumi Füzetek 13: 63–81.
Küchler A. W. 1973: Problems in classifying and mapping vegetation for ecological regionalization. Ecology 54: 512–523.
Küchler W. 1985: Potential natural vegetation, 1: 7 7,500 500,000 scale. In: National Atlas of the United States. Department of the Interior, US Geological Survey, Reston, Virginia.
Lavrenko Ye M 1959: Main regularities of phytocenoses and ways of their studies. Field Geobotanics 1: 13–75.
Majer A. 1980: A Bakony tiszafása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 373 pp.
Marinček L. 1995: Contribution to demarcation and phytogeographic division of the Illyrian floral province, based on vegetation and flora. Gortania 16: 99–124.
Medwecka-Kornaś A. 1959: Roślinność rezerwatu stepowego "Skorocice" Koło Buska. Ochrony przyrody 26, Drukarnia Universytetu Jagiellonskiego, Kraków, 89 pp.
Meusel H., Jäger E., Weinert E. 1965: Vergleichende Chorologie der zentraleuropäischen Flora I. Gustav Fischer, Jena, Stuttgart, New York.
Michalko J., Berta J., Magic D., Maglocký Š. 1979: Potenciálna prirodzená vegetácia, 1: 500 000 [Potential natural vegetation, 1: 500 000]. SAV, Bratislava.
Michalko J., Magic D., Berta J., Maglocký Š., Spániková A. 1984–1986: Geobotanical map of CSSR, Slovak Socialist Republic. Maps. VEDA, Bratislava.
Michalko J., Magic D., Berta J., Rybníček K., Rybníčková E. 1987: Geobotanical map of CSSR. Slovak Socialist Republic. VEDA, Bratislava.
Mikyška R., Deyl M., Holub J., Husová M., Moravec J., Neuhäusl R., Neuhäuslová-Novotná Z. 1968–1972: Geobotanická mapa CSSR 1. Ceské Zemé [Geobotanical map of the CSSR I. Czech lands]. Akademia, Praha.
Moesz G. 1911: Adatok Bars vármegye flórájához. Botanikai Közlemények 10: 171–185.
Molnár Cs., Molnár Zs., Barina Z., Bauer N., Biró M., Bodonczi L., Csathó A. I., Csiky J., Deák J. Á., Fekete G., Harmos K., Horváth A., Isépy I., Juhász M., Kállayné Szerényi J., Király G., Magos G., Máté A., Mesterházy A., Molnár A., Nagy J., Óvári M., Purger D., Schmidt D., Sramkó G., Szénási V., Szmorad F., Szollát Gy., Tóth T., Vidra T., Virók V. 2008a: Vegetation-based landscape regions of Hungary. Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl.): 47–58. http://dx.doi.org/10.1556/ABot.50.2008.Suppl.4
Molnár Zs., Biró M., Bölöni J., Horváth F. 2008b: Distribution of the (semi-)natural habitats in Hungary I. Marshes and grasslands. Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl.): 59–105. https://dx.doi.org/10.1556/abot.50.2008.suppl.5
Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2000: Alföldi erdőssztyeppmaradványok Magyarországon. WWF-MTA ÖBKI, Budapest – Vácrátót, pp. 56.
Mucina L., Grabherr G., Wallnöfer S. 1993: Die Pflanzengesellschaften Österreichs III. Wälder und Gebüsche. Gustav Fischer Verlag, Jena, Stuttgart, New York, 353 pp.
Niklfeld H. 1964: Zur xerothermen Vegetation im Osten Niederösterreichs. Verh. Zool.-Bot. Ges. Wien 103–104: 152–181.
Niklfeld H. 1974: Natürliche Vegetation. In: Breu J. (ed.) Atlas der Donauländer. Deuticke, Wien. p. 171.
Niklfeld, H. 1993: Pflanzengeographische Charakteristik Österreichs. In: Mucina L., Grabherr G., Wallnöfer S. (eds.) Die Pflanzengesellschaften Österreichs I. Gustav Fischer Verlag, Jena, Stuttgart, New York, pp. 43–75.
Oliviero J., Márquez A. L., Real R. 2013: Integrating fuzzy logic and statistics to improve the reliable delimitation of biogeographic regions and transition zones. Systematic Biology 62: 1–21. http://dx.doi.org/10.1093/sysbio/sys061
Pop I. 1967: Studiu comparativ asupra ceretelor din cimpia inaltă Miersigului şi de pe dealurile piemontane crişene. Contribuţii Botanice, Cluj.
Pop I., Ardelean A., Codoreanu V., Crişan A., Csűrös-Káptalan M., Csűrös S., Ghişa E., Hodişan I., Ratiu O., Szász E. 1978: Flora şi vegetaţia Munţilor Zarand [Flora and vegetation of the Zarand Mts]. Contribuţii Botanice 18: 1–215.
Pócs T. 1960: Die zonalen Waldgesellschaften Südwestungarns. Acta Botanica Hungarica 6: 75–105.
Pócs T. 1981: Magyarország növényföldrajzi beosztása. In: Hortobágyi T., Simon T. (szerk.) Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 120–155.
Purger, D., Lengyel A., Kevey B., Lendvai G., Horváth A., Tomić Z., Csiky J. 2014: Numerical classification of oak forests on loess in Hungary, Croatia and Serbia. Preslia 86: 47–66.
Rapaics R. 1910: Magyarország növényföldrajzi tagozódása. Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 97: 34–41.
Roleček J. 2005: Vegetation types of dry-mesic oak forests in Slovakia. Preslia 77: 241–261.
Schmithüsen J. 1968: Allgemeine Vegetationsgeographie. 3. Auflage. De Gruyter, Berlin.
Simonkai L. 1910: Magyarország növényföldrajzi térképe; a szerző hagyatékából ismertette Tuzson J., Botanikai Közlemények 9: 251–255.
Soó R. 1932: Florenkarte Europas. Pflanzenareale III. Heft 7, Karte 1.
Soó, R. 1933: Floren- und Vegetationskarte des historischen Ungarns. A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottságának Kiadványai 8: 5–35.
Soó R. 1945: Növényföldrajz. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 205 pp.
Soó R. 1947: Flora Carpato-Pannonica. Acta Geobotanica Hungarica 6: 114–117.
Soó R. 1961: Neue floristisch-geobotanische Einteilung Ungarns. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolano Eötvös nominatae, Sectio Biologica 4: 155–166.
Soó, R. 1963: Systematische Übersicht der pannonischen Pflanzengesellschaften VI. Die Gebirgswälder II. Acta Botanica Hungarica 9: 123–150.
Soó R., Jávorka S. 1951: A magyar növényvilág kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1120 pp.
Szmorad F. 1994: A Kőszegi-hegység erdőtársulásai. In: Bartha, D. (ed.) A Kőszegi-hegység vegetációja. Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, pp. 106–132.
Tallós P. 1959: Erdő- és réttípusok a Széki-erdőben. Erdészeti Kutatások 6: 301–353.
Tuzson J. 1915: A Magyar Alföld növényföldrajzi tagolódása. Mathematikai és Természettudományi Értesítő 33: 143–220.
Wallnöfer S. 2003: Thermophile Eichenwaldgesellschaften im Osten Österreichs. Verhandlungen der zoologisch-botanischen Gesellschaft Österreich 140: 1–16.
Walter H., Breckle S.-W. 1986: Ökologie der Erde: Geo-Biosphäre, 3. Spezielle Ökologie der gemäßigten und arktischen Zonen Euro-Nordasiens. Gustav Fischer, Stuttgart.
Walter H., Straka H. 1970: Arealkunde. Floristisch-historische Geobotanik. Ulmer, Stuttgart, 478 pp.
Willner W. 2013: Pannonische Steppenrasen in Österreich. In: Baumbach H., Pfützenreuter S. (eds) Steppenlebensräume Europas. Gefährdung, Erhaltungsmassnahmen und Schutz. Thüringer Ministerium für Landwirtschaft, Forsten, Umwelt und Naturschutz, Erfurt, pp. 151–162.
Wraber M. 1969: Pflanzengeographische Stellung und Gliederung Sloweniens. Vegetatio 17: 176–199. https://dx.doi.org/10.1007/bf01965908
Zhang X. (ed.) 2007: Vegetation Map of the People’s Republic of China, 1:1.000.000.000. The Geological Publishing House, Beijing.
Zólyomi B. 1941: Adatok a Kisalföld növényföldrajzának ismeretéhez. Botanikai Közlemények 38: 95–96.
Zólyomi B. 1967: Rekonstruált növénytakaró, 1: 1,5 millió. In: Radó S. (ed.) Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest.
Zólyomi B. 1989: Természetes növénytakaró, 1: 1 500 000. In: Pécsi M. (ed.) Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest. p. 89.
Ardelean A. 1999: Flora şi vegetaţia din valea Crişului Alb [Flora and vegetation in the Crişul Alb river valley]. Vasile Goldiş University Press, Arad.
Bailey R. G. 2005: Identifying ecoregion boundaries. Environmental Management 34, Supl. 1: 14–26.
Barina Z. 2006: A Gerecse hegység flórája. Rosalia 1, Magyar Természettudományi Múzeum – Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 612 pp.
Bartha D., Király G. (szerk.) 2015: Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 330 pp.
Bohn U., Gollub G., Hettwer C. (eds) 2000. Karte der natürlichen Vegetation Europas, 1: 2 500 000. Bundesamt für Naturschutz, Bonn – Bad Godesberg.
Borbás V. 1896: Vasvármegye növénygeografiai viszonyai. (Geographia plantarum Comitatus Castriferrei). In Sziklay J., Borovszky S. (szerk.) Magyarország vármegyéi és városai, Vasvármegye, Apollo, Budapest, pp.: 497–542.
Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2011: Magyarország élőhelyei. A hazai vegetációtípusok leírása és határozója. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 439 pp.
Bölöni J., Molnár Zs., Biró M., Horváth F. 2008: Distribution of the (semi-)natural habitats in Hungary II. Woodlands and shrublands. Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl.): 107–148. http://dx.doi.org/10.1556/ABot.50.2008.Suppl.6
Borbás V. 1905: Magyarország természetes flórájának tagozódása. In: György E. (szerk.) A Föld és népei V. Franklin Társulat, Budapest, pp. 99–127.
Borhidi A., Járai-Komlódi M. 1959: Die Vegetation des Naturschutzgebietes des Baláta-Sees. Acta Botanica Hungarica 5: 259–320.
Borhidi A., Kevey B., Lendvai G. 2012: Plant communities of Hungary. Akadémiai Kiadó, Budapest, 544 pp.
Chytrý M. 1994: Xerothermic oak forests in the middle Váh basin and in the southern part of the Strážovská hornatina Upland, Slovakia. Scripta Facultatis Scientiarum Naturalium Universitatis Masarykianae Brunensis – Biology 22–23(1992–93): 121–134.
Chytrý M. 2012: Vegetation of the Czech Republic: diversity, ecology, history and dynamics. Preslia 84: 427–504.
Chytrý M., Horák J. 1997: Plant communities of the thermophilous oak forests in Moravia. Preslia 68: 193–204.
Chytrý M., Grulich V., Tichý L., Kouril M. 1999: Phytogeographical boundary between the Pannonicum and Hercynicum: a multivariate landscape analysis in the Podyji/Thayatal National Park, Czech Republic/Austria. Preslia 71: 23–41.
Coldea Gh., Pop A. 1996: Phytocoenolgische Untersuchungen über die meso-thermophilen Eichenwälder Siebenbürgens. Stapfia 45: 55–64.
Csapody I. 1974: Die Agrostio-Quercetum roboris-cerris Wälder der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Acta Botanica Hungarica 20: 23–30.
Csűrös I. 1981: A Nyugati-Szigethegység élővilágáról. Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, Bukarest, 304 pp.
Didukh Y. P., Fitsailo T. V., Korotchenko I. A., Iakushenko D. M., Pashkevych N. A. 2011: Biotopi lisovoï ta lisostepovoï zon Ukraïni [Biotopes in the forest and forest-steppe zones in Ukraine]. LLC MACROS, Kyiv.
Dierschke H. 1994: Pflanzensoziologie. Grundlagen und Methoden. Eugen Ulmer, Stuttgart, 683 pp.
Dostál J. 1960: The phytogeographical regional distribution of the Czechoslovak flora. Sborn. Čs. Společ. Zeměpis. 65: 193–202.
Dubravková D., Chytrý M., Willner W., Illyés E., Janišová M., Kállayné-Szerényi J. 2010: Dry grasslands in the Western Carpathians and the northern Pannonian Basin: a numerical classification. Preslia 82: 165–221.
Euro+Med 2006–2014: Euro+Med PlantBase – the information resource for Euro-Mediterranean plant diversity. Published on the Internet http://ww2.bgbm.org/EuroPlusMed/ [letöltve 2016.09.15.].
Fekete G., Molnár Zs., Magyari E., Somodi I., Varga Z. 2011: Egyediség, szabályszerűség és deviáció a Pannonian régió vegetációjának példáján. Botanikai Közlemények 98: 29–59.
Fekete G., Molnár Zs., Magyari E., Somodi I., Varga Z. 2014: A new framework for understanding Pannonian vegetation pattern: regularities, deviations and uniqueness. Community Ecology 15: 12–26. http://dx.doi.org/10.1556/ComEc.15.2014.1.2
Fekete G., Király G., Molnár Zs. 2016: Delineation of the Pannonian vegetation region. Community Ecology 17: 114–124. http://dx.doi.org/10.1556/168.2016.17.1.14
Fekete L., Blattny T. 1913: Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén. Joerges, Selmecbánya, 793 + 150 pp.
Fodor I. 1960: Az Északkeleti Kárpátok déli vulkanikus előhegyeinek növénytakarója. Botanikai Közlemények 48: 281–283.
Franjić J., Škvorc Ž., Filipović K., Vitasović Kosić I. 2005: Phytosociological characteristics of the Quercus cerris forests in East Slavonia. Haequetia 4: 27–35.
Freitag H. (1962): Einführung in die Biogeographie von Mitteleuropa: unter besonderer Berücksichtigung von Deutschland. G. Fischer Verlag, Stuttgart, 214 pp.
Fukarek P. 1977: Die Gliederung der illyrischen Florenprovinz in natürliche Vegetationsgebiete mit Hilfe der Waldgesellschaften. Centralblatt für das Gesamte Forstwesen 94: 154–162.
Fukarek P. 1979: Die Pflanzengeographische Abgrenzung des illyrischen vom moesischen Gebiet. Phytocoenologia 6: 434–445.
Fukarek P., Jovanović B. (eds) 1986: Karta Prirodne Potencijalne Vegetacije SFR Jugoslavije, 1: 1 000 000 [Natural potential vegetation of the SFR Jugoslavia, 1: 1 000 000]. In: Jovanović B., Jovanović R., Zupančič M. (eds), Prirodna Potencijalna Vegetacija Jugoslavije. Ljubljana.
Futák, J. 1947: Xerothermná vegetácia skupiny Kňažného Stola (západné Slovensko) [Xerothermic vegetation in the Kňažný Stol district, Western Slovakia]. Spolok sv. Vojtecha, Trnava, 258 pp.
Futák J. 1966: Fytogeografické členenie Slovenska [Plant geographical partition of Slovakia]. In: Futák J. (ed.) Flóra Slovenska I., SAV, Bratislava, pp. 535–538.
Gáyer Gy. 1925: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv. Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum Évkönyve 1: 1–43.
Geerdes B., Moll G. 1983: Waldgesellschaften der Hainburger Berge und angrenzender Gebiete (Niederösterreich). Verhandlungen der zoologisch-botanischen Gesellschaft Österreich 121: 5–37.
Gombocz E. 1936: A magyar növénytani irodalom bibliográfiája 1901–1925. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 440 pp.
Hegg O., Béguin C., Zoller H. 1993: Atlas schutzwürdiger Vegetationstypen der Schweiz. Bundesamt für Wald, Umwelt und Landschaft, Bern, 160 pp.
Horvat I., Glavač V., Ellenberg H. 1974: Vegetation Südosteuropas. Gustav Fischer, Stuttgart, 768 pp.
Horvát A. O. 1980: Potentillo-Quercetum (sensu latissimo) Wälder II. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24: 11–32.
Horvát A. O. 1981: Potentillo-Quercetum (sensu latissimo) Wälder III. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25: 31–70.
Horváth-Godány J. 1977: Vegetációrekonstrukció Délnyugat-Szlovákia löszvidékén. PhD tézis, MTA ÖBKI, Vácrátót.
Hübl E., Holzner W. 1975: Grundzüge der Vegetationsgliederung Niederösterreichs. Phytocoenologia 2: 312–328.
Ivan D., Doniţă N., Coldea G., Sanda V., Popescu A., Chifu T., Boscaiu N., Mititelu D., Paucă-Comanescu M. 1993: Vegetation potentielle de la Roumanie. Braun-Blanquetia 9: 3–79.
Jakucs P. 1961: Die phytozönologischen Verhältnisse der Flaumeichen-Buschwälder Südostmitteleuropas. Akadémiai Kiadó, Budapest, 313 pp.
Jakucs P. 1985: Ecology of an oak forest in Hungary. Results of „Síkfőkút” Project. Akadémiai Kiadó, Budapest, 545 pp.
Jávorka S. 1924–1925: Magyar Flóra. Studium, Budapest, 1307 pp.
Jávorka S. 1940: Növényelterjedési határok a Dunántúlon. Mathematikai és Természettudományi Értesítő 59: 968–997.
Jeanplong J. 1956: Flóraelemek szerepe a flórahatárok megvonásában Északnyugat-Dunántúlon. Botanikai Közlemények 46: 261–266.
Jovanović B. 1997: The order of downy oak forests Quercetalia pubescentis Br.-Bl. (1931) 1932. In: Sarić M., Vasić O. (eds) The vegetation Vegetation of Serbia. Forest communities I. Serbian Academy of Sciences and Arts, Department of Natural and Mathematical Sciences, Beograd, pp. 2–106.
Jovanović B., Jovanović R., Zupančič M. (eds), 1986: Prirodna potencijalna vegetacija Jugoslavije [The natural potential vegetation of Yugoslavia]. Naučno veće Vegetacijske karte Jugoslavije, Ljubljana.
Kádár L. 1965: Biogeográfia. Tankönyvkiadó, Budapest, 408 pp.
Kaplan Z. 2012: Flora and phytogeography of the Czech Republic. Preslia 84: 505–573.
Karácsonyi K. 2010: Cseres-tölgyes és mészkerülő tölgyes erdők a Tasnádi-dombvidéken (Erdély, Románia). Kanitzia 17: 151–178.
Karácsonyi K. 2011: Flora şi vegetatia dealurilor Tăşnadului şi a colinelor marginale [Flora and vegetation of Dealurile Tăşnadului and its environs]. “Vasile Goldis” University Press, Arad, 368 pp.
Karácsonyi K., Negrean G. 2014: Szubtermofil flóraelemek expanziós útvonalai a Szilágyságban (Salaj) és környékén (Erdély, Románia). In: Schmidt D., Kovács M., Bartha D. (eds) Absztraktok. 10. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében, Sopron, pp. 29–30.
Kárpáti Z. 1958: Über die westungarisch-burgenländischen Florengrenzen. Botanikai Közlemények 47: 313–321.
Kárpáti Z. 1960: Die pflanzengeographische Gliederung Transdanubiens. Acta Botanica Hungarica 6: 45–53.
Karrer G., Kilian W. 1990. Standorte und Waldgesellschaften im Leithagebirge, Revier Sommerein. Mitteilungen der Forstlichen Bundesversuchsanstalt Wien 165, Wien, 244 pp.
Kerner A. 1871: Können aus Bastarden Arten werden? Oesterreichische Botanische Zeitschrift 21: 34–41. https://doi.org/10.1007/bf01802624
Kerner A. 1887: Allgemeine Naturkunde. Pflanzenleben. Bibliographisches Institut, Leipzig, 734+896 pp.
Kerner A., Wettstein R. 1888: Florenkarte von Österreich-Ungarn. Hölzel, Wien.
Kevey B. 2008: Magyarország erdőtársulásai. Tilia 14: 1–488.
Kevey B. 2011: A Bakonyalja homokvidékének erdei III. Homoki cseres-tölgyesek (Asphodelo-Quercetum roboris [Borhidi et Járai-Komlódi 1959] Borhidi in Borhidi – Kevey 1996). Folia Musei historico-naturalis Bakonyiensis 28: 9–37.
Kilian W., Müller F., Starlinger F. 1994: Die forstlichen Wuchsgebiete Österreichs. Eine Naturraumgliederung nach waldökologischen Gesichtspunkten. Forstliche Bundesversuchsanstalt, Waldforschungszentrum, Bericht 82, Wien, 60 pp.
Király A., Király G. 2008: Vegetationsmuster von Waldpflanzen am Südwestrand der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Neilreichia 5: 19–109.
Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 616 pp.
Király G., Szmorad F. 2004: A Soproni-hegység növényföldrajzi viszonyai. Flora Pannonica 2(2): 22–36.
Király G., Kun A., Szmorad F. 1999: A Vas-hegy csoport vegetációja és florisztikai érdekességei. Kitaibelia 4: 119–142.
Király G., Molnár Zs., Bölöni J., Csiky J., Vojtkó A. (eds) 2008: Magyarország földrajzi kistájainak növényzete. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 248 pp.
Knapp S. 2005: Biogeography – space, form and time. Journal of Biogeography 32: 3–4. https://doi.org/10.1111/j.1365-2699.2004.01229.x
Koó A. (1994): Pflegekonzept für die Naturschutzgebiete des Burgenlandes. Biologisches Forschungsinstitut Burgenland. Biologische Station Neusiedlersee, Illmitz, 203 pp.
Kovács M. 1975: Beziehung zwischen Vegetation und Boden (Die Bodenverhältnisse der Waldgesellschaften des Mátragebirges). Akadémiai Kiadó, Budapest, 364 pp.
Kovács M., Podani J. 1979: Zönologische Untersuchung der Traubeneichen-Zerreichenwälder der Tarna-Gegend (Nordungarisches Mittelgebirge). Phytocoenologia 6: 439–454.
Kun A., Ruprecht E., Szabó, A. 2004: Az Erdélyi-medence bioklimatológiai jellemzése. Erdélyi Múzeumi Füzetek 13: 63–81.
Küchler A. W. 1973: Problems in classifying and mapping vegetation for ecological regionalization. Ecology 54: 512–523.
Küchler W. 1985: Potential natural vegetation, 1: 7 7,500 500,000 scale. In: National Atlas of the United States. Department of the Interior, US Geological Survey, Reston, Virginia.
Lavrenko Ye M 1959: Main regularities of phytocenoses and ways of their studies. Field Geobotanics 1: 13–75.
Majer A. 1980: A Bakony tiszafása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 373 pp.
Marinček L. 1995: Contribution to demarcation and phytogeographic division of the Illyrian floral province, based on vegetation and flora. Gortania 16: 99–124.
Medwecka-Kornaś A. 1959: Roślinność rezerwatu stepowego "Skorocice" Koło Buska. Ochrony przyrody 26, Drukarnia Universytetu Jagiellonskiego, Kraków, 89 pp.
Meusel H., Jäger E., Weinert E. 1965: Vergleichende Chorologie der zentraleuropäischen Flora I. Gustav Fischer, Jena, Stuttgart, New York.
Michalko J., Berta J., Magic D., Maglocký Š. 1979: Potenciálna prirodzená vegetácia, 1: 500 000 [Potential natural vegetation, 1: 500 000]. SAV, Bratislava.
Michalko J., Magic D., Berta J., Maglocký Š., Spániková A. 1984–1986: Geobotanical map of CSSR, Slovak Socialist Republic. Maps. VEDA, Bratislava.
Michalko J., Magic D., Berta J., Rybníček K., Rybníčková E. 1987: Geobotanical map of CSSR. Slovak Socialist Republic. VEDA, Bratislava.
Mikyška R., Deyl M., Holub J., Husová M., Moravec J., Neuhäusl R., Neuhäuslová-Novotná Z. 1968–1972: Geobotanická mapa CSSR 1. Ceské Zemé [Geobotanical map of the CSSR I. Czech lands]. Akademia, Praha.
Moesz G. 1911: Adatok Bars vármegye flórájához. Botanikai Közlemények 10: 171–185.
Molnár Cs., Molnár Zs., Barina Z., Bauer N., Biró M., Bodonczi L., Csathó A. I., Csiky J., Deák J. Á., Fekete G., Harmos K., Horváth A., Isépy I., Juhász M., Kállayné Szerényi J., Király G., Magos G., Máté A., Mesterházy A., Molnár A., Nagy J., Óvári M., Purger D., Schmidt D., Sramkó G., Szénási V., Szmorad F., Szollát Gy., Tóth T., Vidra T., Virók V. 2008a: Vegetation-based landscape regions of Hungary. Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl.): 47–58. http://dx.doi.org/10.1556/ABot.50.2008.Suppl.4
Molnár Zs., Biró M., Bölöni J., Horváth F. 2008b: Distribution of the (semi-)natural habitats in Hungary I. Marshes and grasslands. Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl.): 59–105. https://dx.doi.org/10.1556/abot.50.2008.suppl.5
Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2000: Alföldi erdőssztyeppmaradványok Magyarországon. WWF-MTA ÖBKI, Budapest – Vácrátót, pp. 56.
Mucina L., Grabherr G., Wallnöfer S. 1993: Die Pflanzengesellschaften Österreichs III. Wälder und Gebüsche. Gustav Fischer Verlag, Jena, Stuttgart, New York, 353 pp.
Niklfeld H. 1964: Zur xerothermen Vegetation im Osten Niederösterreichs. Verh. Zool.-Bot. Ges. Wien 103–104: 152–181.
Niklfeld H. 1974: Natürliche Vegetation. In: Breu J. (ed.) Atlas der Donauländer. Deuticke, Wien. p. 171.
Niklfeld, H. 1993: Pflanzengeographische Charakteristik Österreichs. In: Mucina L., Grabherr G., Wallnöfer S. (eds.) Die Pflanzengesellschaften Österreichs I. Gustav Fischer Verlag, Jena, Stuttgart, New York, pp. 43–75.
Oliviero J., Márquez A. L., Real R. 2013: Integrating fuzzy logic and statistics to improve the reliable delimitation of biogeographic regions and transition zones. Systematic Biology 62: 1–21. http://dx.doi.org/10.1093/sysbio/sys061
Pop I. 1967: Studiu comparativ asupra ceretelor din cimpia inaltă Miersigului şi de pe dealurile piemontane crişene. Contribuţii Botanice, Cluj.
Pop I., Ardelean A., Codoreanu V., Crişan A., Csűrös-Káptalan M., Csűrös S., Ghişa E., Hodişan I., Ratiu O., Szász E. 1978: Flora şi vegetaţia Munţilor Zarand [Flora and vegetation of the Zarand Mts]. Contribuţii Botanice 18: 1–215.
Pócs T. 1960: Die zonalen Waldgesellschaften Südwestungarns. Acta Botanica Hungarica 6: 75–105.
Pócs T. 1981: Magyarország növényföldrajzi beosztása. In: Hortobágyi T., Simon T. (szerk.) Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 120–155.
Purger, D., Lengyel A., Kevey B., Lendvai G., Horváth A., Tomić Z., Csiky J. 2014: Numerical classification of oak forests on loess in Hungary, Croatia and Serbia. Preslia 86: 47–66.
Rapaics R. 1910: Magyarország növényföldrajzi tagozódása. Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 97: 34–41.
Roleček J. 2005: Vegetation types of dry-mesic oak forests in Slovakia. Preslia 77: 241–261.
Schmithüsen J. 1968: Allgemeine Vegetationsgeographie. 3. Auflage. De Gruyter, Berlin.
Simonkai L. 1910: Magyarország növényföldrajzi térképe; a szerző hagyatékából ismertette Tuzson J., Botanikai Közlemények 9: 251–255.
Soó R. 1932: Florenkarte Europas. Pflanzenareale III. Heft 7, Karte 1.
Soó, R. 1933: Floren- und Vegetationskarte des historischen Ungarns. A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottságának Kiadványai 8: 5–35.
Soó R. 1945: Növényföldrajz. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 205 pp.
Soó R. 1947: Flora Carpato-Pannonica. Acta Geobotanica Hungarica 6: 114–117.
Soó R. 1961: Neue floristisch-geobotanische Einteilung Ungarns. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolano Eötvös nominatae, Sectio Biologica 4: 155–166.
Soó, R. 1963: Systematische Übersicht der pannonischen Pflanzengesellschaften VI. Die Gebirgswälder II. Acta Botanica Hungarica 9: 123–150.
Soó R., Jávorka S. 1951: A magyar növényvilág kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1120 pp.
Szmorad F. 1994: A Kőszegi-hegység erdőtársulásai. In: Bartha, D. (ed.) A Kőszegi-hegység vegetációja. Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, pp. 106–132.
Tallós P. 1959: Erdő- és réttípusok a Széki-erdőben. Erdészeti Kutatások 6: 301–353.
Tuzson J. 1915: A Magyar Alföld növényföldrajzi tagolódása. Mathematikai és Természettudományi Értesítő 33: 143–220.
Wallnöfer S. 2003: Thermophile Eichenwaldgesellschaften im Osten Österreichs. Verhandlungen der zoologisch-botanischen Gesellschaft Österreich 140: 1–16.
Walter H., Breckle S.-W. 1986: Ökologie der Erde: Geo-Biosphäre, 3. Spezielle Ökologie der gemäßigten und arktischen Zonen Euro-Nordasiens. Gustav Fischer, Stuttgart.
Walter H., Straka H. 1970: Arealkunde. Floristisch-historische Geobotanik. Ulmer, Stuttgart, 478 pp.
Willner W. 2013: Pannonische Steppenrasen in Österreich. In: Baumbach H., Pfützenreuter S. (eds) Steppenlebensräume Europas. Gefährdung, Erhaltungsmassnahmen und Schutz. Thüringer Ministerium für Landwirtschaft, Forsten, Umwelt und Naturschutz, Erfurt, pp. 151–162.
Wraber M. 1969: Pflanzengeographische Stellung und Gliederung Sloweniens. Vegetatio 17: 176–199. https://dx.doi.org/10.1007/bf01965908
Zhang X. (ed.) 2007: Vegetation Map of the People’s Republic of China, 1:1.000.000.000. The Geological Publishing House, Beijing.
Zólyomi B. 1941: Adatok a Kisalföld növényföldrajzának ismeretéhez. Botanikai Közlemények 38: 95–96.
Zólyomi B. 1967: Rekonstruált növénytakaró, 1: 1,5 millió. In: Radó S. (ed.) Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest.
Zólyomi B. 1989: Természetes növénytakaró, 1: 1 500 000. In: Pécsi M. (ed.) Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest. p. 89.
Megjelent
2017-06-28
Hogyan kell idézni
Fekete G., Király G., & Molnár Z. (2017). A Pannon vegetációrégió lehatárolása. Botanikai Közlemények, 104(1), 85–108. https://doi.org/10.17716/BotKozlem.2017.104.1.85
Folyóirat szám
Rovat
Eredeti közlemények
