Egy teljeskörű iskolai egészségfejlesztési program tanulságai

  • Labiscsák-Erdélyi Zsuzsa DE ETK Egézségtudományi Intézet Fizioterápiás Tanszék
  • Veres-Balajti Ilona DE ETK Egészségtudományi Intézet Fizioterápiás Tanszék
  • Somhegyi Annamária Országos Gerincgyógyászati Központ
  • Karolina Kósa DE ÁOK, Magatartástudományi Intézet
Kulcsszavak: iskolai egészségfejlesztés, egészségmagatartás, lelki egészség

Absztrakt

Bevezetés: Az iskolai egészségfejlesztés koncepcióját 1996-ban hirdette meg az Egészségügyi Világszervezet. Az azóta összegyűjtött tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy leghatékonyabbak az egész iskolát bevonó, minél intenzívebb és minél hosszabb időtartamú olyan programok, melyek a táplálkozásra, a testmozgásra és a lelki egészség fejlesztésére hatnak. A fentiek figyelembe vételével került sor az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében teljeskörű iskolai egészségfejlesztési program megvalósítását segítő pályázat kiírására. Ennek egyik nyertese, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium a 2010/2011-es tanévben valósította meg programját, melynek célkitűzései között szerepelt az egészséges táplálkozás és a mindennapos testnevelés lehetőség szerinti alkalmazása, a diákok személyiségfejlesztése személyközpontú pedagógiai módszerekkel, és az egészséggel kapcsolatos ismeretek oktatása.

Módszertan: A program diákokat célzó elemeit egy előtte-utána típusú kérdőíves módszerű követéses vizsgálat értékelte. A program kezdete előtt, 2011. áprilisában az iskola minden tanulója egy online kérdőívet töltött ki tanóra keretében (továbbiakban bázisfelmérés), majd ugyanezen kérdőív kitöltésére a három következő tanév kezdetén is meghívást kapott az iskola minden tanulója. Jelen közlemény csak a követés utolsó évében (2013. szeptemberében) felvett kérdőívek (záró felmérés) adatait vizsgálta a bázisfelméréshez képest, annak érdekében, hogy azon évfolyam tanulóit értékeljük, akik mindkét felmérésben részt vettek, a bázis felmérésben 9. évfolyamosokként, a záró felmérésben 12. évfolyamosokként. A szekuláris trendek vizsgálatához a zárófelmérésben résztvevő 12. évfolyamosokat az ugyanezen tanévben 9., 10. és 11. évfolyamos tanulókhoz hasonlítottuk.  A kérdőív kérdései az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (Health Behaviour Survey of School-Aged Children, HBSC) című követéses vizsgálat 2010. évi magyar változatából származtak. Demográfiai adatok mellett a tanulók egészségi és lelkiállapotára, valamint az iskolához és a tanárokhoz fűződő viszonyra vonatkozó kérdések szerepeltek. A statisztikai analízist STATA 16.0 programmal végeztük, folytonos változók esetén kétmintás t-próbát, kategorikus változók esetén χ2 próbát alkalmaztunk.

Eredmények: A bázisfelmérésben 265 fő 9. évfolyamos tanuló (54% lány) vett részt; három tanévvel később, a záró felmérés idején 175 fő 12. évfolyamos tanuló (70% lány) töltötte ki a kérdőívet. Utóbbiakat a szekuláris trendek feltérképezésére a zárófelmérés idején 9-11.évfolyamos tanulókhoz (N=504, 56% lány) hasonlítottuk. A zárófelmérés idején 12. évfolyamos fiúkat a bázisfelmérés idején 9. évfolyamos tanulókhoz hasonlítva szignfikánsan csökkent az egészségtelen ételek fogyasztása (fiúk: d=20% p<0,001; d=1,6%, p=0,003). A bázisfelmérésben részt vett tanulók szignifikánsan könnyebbnek érezték az iskolai feladatokat a zárófelmérés idején (fiúk: 15,79 SD 3,31 pont vs. 14,47 SD 3,73 pont, p=0,028, lányok: 16,48 SD 2,67 pont vs. 13,76 SD 2,76 pont, p<0,001).

Következtetések: Szignifikánsan csökkent az egészségtelen étel fogyasztása, valamint könnyebbnek értékelték az iskolai feladataikat a 3 éves utánkövetés alapján azon tanulói kohorszban, akik részt vettek teljeskörű iskolai egészségfejlesztési programban. Ugyanakkor az egy tanévben megvalósított program nem tudta ellensúlyozni a csökkenő testmozgás és a növekvő kábítószer-fogyasztás szekuláris trendjét. A hosszútávú értékelés korlátja, hogy csak egy középiskola vett részt a vizsgálatban. Hasonló kutatási programok esetén ajánlott azok kiterjesztése több iskolára, hogy a változásokat el lehessen különíteni aszerint, hogy azok a program hatásai, az iskolára jellemző változások, vagy szekuláris trendek. Ilyen típusú kutatási programokhoz és azok értékeléséhez nem csupán az iskolák, de a döntéshozó és finanszírozó szervezetek támogatására is szükség van.

Hivatkozások

A 2000. évi XXVIII. Oktatási Miniszérium rendelet a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A0000028.OM&txtreferer=99700026.MKM

A 2003. évi LXI. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról, https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0300061.TV

A 2012. évi XX. EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról 128-131 § (3), https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200020.emm

A 2009. évi TÁMOP 6.1.2/A/09/1 pályázati kiírás.

Allard, D., Bilodeau, A., & Gendron, S. (2008). Figurative thinking and models: tools for participatory evaluation. Health promotion evaluation practices in the Americas - Values and Research. Springer. doi: 10.1007/978-0-387-79733-5_8

Barnekow, R., Rivett, V., Burgher, D., Stewart, M., és World Health Organization Regional Office for Europe, E. C. (1999). The European Network of Health Promoting Schools: the alliance of education and health. https://apps.who.int/iris/handle/10665/108143

Beck, H., Tesler, R., Barak, S., Moran, D., Marques, A., és Fisch, Y. (2021). Can Health-Promoting Schools Contribute to Better Health Behaviors? Physical Activity, Sedentary Behavior, and Dietary Habits among Israeli Adolescents. International Journal of Environmental Research and Public Health, 18(3), 1183.doi: 10.3390/ijerph18031183

Busch, V., De Leeuw, J. R., Zuithoff, N., Van Yperen, T., és Schrijvers, A. (2015). A Controlled Health Promoting School Study in the Netherlands: Effects After 1 and 2 Years of Intervention. Health Promotion Practice, 16(4), 595-600. doi:10.1177/1524839914566272.

Currie, C., Zanotti, C., Morgan, A., Currie, D., de Looze, M., Roberts, C., Samdal, O., Smith, O.R.F., és Barnekow, V. (2012). Social determinants of health and well-being among young people. Health Behaviour in School-aged Children (HBSC) study: international. WHO Regional Office for Europe. https://apps.who.int/iris/handle/10665/326406

Csanyi, T., Finn, K. J., Welk, G. J., Zhu, W. M., Karsai, I., Ihasz, F.,Vass, Z., és Molnar, L. (2015). Overview of the Hungarian National Youth Fitness Study. Res Q Exerc Sport. 2015 Jun 26;86 Suppl 1:S3-S12. doi: 10.1080/0270136 7.2015.1042823.

Egészségügyi Ellátórendszer Szakmai Módszertani Fejlesztése A/III. 1.3. 7–11, 12–16, 17–18 éves célcsoportokra irányuló egészségfejlesztési módszertani kézikönyv. (2020). Budapest. https://efop180.antsz.hu/attachments/article/399/M%C3%B3dszertani%20k%C3%A9zik%C3%B6nyv%20(2).pdf

Fogel, R. (2004). The Escape from Hunger and Premature Death, 1700–2100: Europe, America, and the Third World and The Changing Body: Health, Nutrition, and Human Development in the Western World since 1700. Cambridge University Press. doi: 10.1017/CBO9780511817649

Haraldsson, K. S., Lindgren, E. C., Fridlund, B. G., Baigi, A. M., Lydell, M. C., és Marklund, B.R.(2008). Evaluation of a school-based health promotion programme for adolescents aged 12-15 years with focus on well-being related to stress. Public Health, 122(1), 25-33. doi: 10.1016/j.puhe.2007.04.016

Kalman, M., Inchley, J., Sigmundova, D., Iannotti, R. J., Tynjälä, J. A., Hamrik, Z.,Haug, E., és Bucksch, J. (2015). Secular trends in moderate-to-vigorous physical activity in 32 countries from 2002 to 2010: a cross-national perspective. European Journal of Public Health, 25 (sup 2), 37-40. doi: 10.1093/eurpub/ckv024

Lábiscsák-Erdélyi, Z., Daragó, L., Somhegyi, A., és Kósa, K. (2016). Egy debreceni középiskola tanulói egészségmagatartásának összehasonlítása az országos korosztályos jellemzőkkel. Népegészségügy, 94(1), 33-43.

Lábiscsák-Erdélyi, Z., Somhegyi, A., Veres-Balajti, I., és Kósa, K. (2022). Bad for girls and boys: Gender does not modify the negative effect of physical inactivity on life satisfaction in adolescents. Frontiers in Public Health, 19(9), 5565. doi:10.3390/ijerph

Lábiscsák-Erdélyi, Z., Veres-Balajti, I., Somhegyi, A.,és Kósa, K. (2022). Self-esteem is independent factor and moderator od school-related determinants of life satisfaction in adolescents. International Journal of Environmental Research and Public Health, 10, 904411. doi:10.3389/fpubh.2022.904411.

Leger, L. S., Kolbe, L., Lee, A., McCall, D. S., és Young, I. M. (2007). Health Promotion. In D. McQueen, & C. Jones, Global Perspectives on Health Promotion Effectiveness (pp. 107-124). Springer.

Lister-Sharp, D., Chapman, S., Steward-Brown, S., és Sowden, A. (1999). Health promoting schools and health promotion in schools: two systematic reviews. Health Technology Assessment, 3(22), 1-207.

McKeown, T. (1976). The Modern Rise of Population. Edward Arnold.

Meleg, Cs. (2001). Egész-ség – lelki egészségvédelem és iskolafejlesztés. Notre Ecole.

Merzel, C., és D’Afflitti, J. (2003). Reconsidering community-based health promotion: Promise, performance, and potential. American Journal of Public Health, 93(4), 557-574. doi: 10.2105/ajph.93.4.557.

Moreira, P., Crusellas, L., Sá, I., G. P., és Matias, C. (2010). Evaluation of a manual-based programme for the promotion of social and emotional skills in elemetary school children: results from a 4-year study in Portugal. Health Promotion International, 25(3), 309-317. doi: 10.1093/heapro/daq029.

Németh, Á., és Költő, A. (2011). Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010. Nemzeti jelentés. (Health Behaviour in School-aged Children (HBSC): A WHO-collaborative Cross-National Study. National Report 2010). Országos Gyermekegészségügyi Intézet.

Nutbeam, D. (1998). Evaluating health promotion - progress, problems and solutions. Health Promotion International, 13(1), 27-44. doi: 10.1093/heapro/13.1.27

Paksi, B., Felvinczi, K., és Schmidt, A. (2004). Prevenciós/egészségfejlesztési tevékenység a közoktatásban. Kutatási jelentés. Oktatási Minisztérium.

Pommier, J., Guevel, M. R., és Jourdan, D. (2010). Evaluation of health promotion in schools: a realistic evaluation approach using mixed methods. BMC Public Health, 10, 43. doi: 10.1186/1471-2458-10-43

Potočnik, Ž., Jurak, G., & Starc, G. (2020). Secular Trends of Physical Fitness in Twenty-Five Birth Cohorts of Slovenian Children: A Population-Based Study. Front. Public Health, 8:561273. doi: 10.3389/fpubh.2020.561273

Rootman, I., Goodstadt, M., Hyndman, B., McQueen, D. V., & Potvin, L. (2001). A framework for health promotion

evaluation. Evaluation in health promotion. WHO Regional Publications European Services, 92, 7-38. https://apps.who.int/iris/handle/10665/272659

Somhegyi, A. (2021). Recenzió; A mindennapi testnevelés egészségfejlesztési kritériumai: megvalósításuk jelen helyzete. Népegegészségügy, 98(1), 225-227.

Tones, K., & Tilford, S. (2001). Health promotion: effectiveness, efficiency and equity. Nelson Thornes.

World Health Organization. (2006). What is the evidence on school health promotion in improving health or preventing disease and, specifically, what is the effectiveness of the health promoting schools approach?

Megjelent
2023-11-21
Hogyan kell idézni
Labiscsák-Erdélyi, Z., Veres-Balajti, I., Somhegyi, A., & KósaK. (2023). Egy teljeskörű iskolai egészségfejlesztési program tanulságai. Egészségfejlesztés, 64(2), 2-16. https://doi.org/10.24365/ef.9119
Folyóirat szám
Rovat
Eredeti közlemények - Kutatás