Kapcsolat a negyedidőszaki felszínalakító folyamatok időrendje és az oxigénizotóp-rétegtan között — magyarországi lösz-paleotalaj-sorozatok és folyóvízi teraszok példáján

Absztrakt

A negyedidőszak kutatásában a hetvenes évektől módszertani és szemléleti változást jelentett az óceáni
aljzat és a jégtakarók fúrómagjainak sokféle szempontú és változatos módszerű vizsgálatából kapott
eredmények kiértékelése. Ebből az a lényeges következmény származik, hogy a pleisztocén klímaváltozásoknak — a Milankovic-görbéhez képest — meglepő gyakoriságú, s rövid időszakon belül is
jelentős mértékű, sűrű ingadozásai váltak ismertté, melyek elavulttá tették ismereteinket a pleisztocén
korbeosztásáról. Jelenleg az oxigénizotóp-szakaszokhoz, sőt az azokon belüli kisebb periódusú ingadozásokhoz igazítják a pleisztocén bárhol felismert, és klimatikusan szabályozottnak tartott jelenségeit, ezzel
kísérelve meg korrelálni az egymástól távoli eseményeket, üledékeket, képződményeket. A geomorfológia számára fontos lenne a felszínfejlődési modelleket — pl. a teraszképződést, a fosszilis talajokkal tagolt
löszképződmények kialakulását stb. — hozzáilleszteni a kimutatott klímaváltozások epizódjainak nagy
számához, azok hosszához és intenzitásához is. Jelen tanulmányban az oxigénizotóp-rétegtan mögött
meghúzódó, a lösz-paleotalaj-sorozatok, a folyóteraszok, az édesvízi mészkövek kialakulására a
klimatikus alapokból következő környezeti — mondhatom földrajzi — mozgatórugókat, valamint azok
hatásait és konkrét időrendjének kérdését tekinti át, valamint értékeli a szerző és, mind a teraszok
keletkezését, mind korbeosztását új rendszerbe foglalja.