A diszeli bauxit

  • Kálmán Tóth
  • Gusztáv Varga

Absztrakt

Az 1986–91 közötti kutatások során a Tapolcai-medence (Balaton-felvidék, Magyarország) ÉK-i részén, Hegyesd és Diszel térségében jó minőségű bauxittesteket, -telepeket ismertünk meg. E bauxittestek a triász aljzatra (Edericsi Mészkő
Formáció Sédvölgyi Dolomit Tagozata), annak karsztos térszínére települnek.
A bauxittelepekben négy üledékképződési ciklus különíthető el. A legalsó ciklus vékonycsiszolatos szöveti vizsgálatok alapján az eocén Csabpusztai Bauxit Formációval azonosítható. A felső három bauxit-képződményei áthalmozott jellegeket mutatnak, anyaguk zömében a Csabpusztai Bauxitból származik. A középső- és felső-miocén tengeri ill. csökkent sós vízi rétegek alatt települő, áthalmozott bauxitos képződményeket gyűjtőformációként magába záró Vöröstói Formációba tartoznak. Át- és felhalmozódásuk a miocén üledékképződéshez kapcsolódik. A II. és III. ciklus egy része bauxitnak minősülő rétegekből áll, a IV. ciklus pedig bauxitos agyag, alumínium-dús agyag kifejlődésű. A formáción belül jó minőségű bauxittesteket először a Diszel környéki kutatás során ismertük meg, ezért azokat (a II. és III. ciklust!) előfordulási helyük után a Vöröstói F., Diszeli Bauxit Tagozataként különítettük el (GYALOG & BUDAI szerk. 2004, p. 227.). A IV. ciklus a formáció Vízvöröstói Tagozatát képviseli. A formációnak a középső-miocéntől a pleisztocénig tartó át- és felhalmozódásával szemben a Diszeli Bauxit felhalmozódása a legidősebb fedők (Lajtai Mészkő F., Gyulafirátói F. és Tinnyei Mészkő F.) ismeretében a középső-miocénben történhetett.

Megjelent
2019-12-06
Rovat
Értekezés