A természetes hidrogén mint potenciális jövőbeli energiaforrás földtani háttere és kutatásának lehetőségei

  • Eszter Békési HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet https://orcid.org/0000-0003-3561-1656
  • Gábor Tari OMV Energy, Vienna, Austria
  • Márta Berkesi HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet
  • Orsolya Gelencsér University of Texas, Austin, United States
  • Laura Horváth Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
  • Gábor Kovács Geomega Kft., Budapest
  • Zoltán Mayer Magyar Hidrogén és Tüzelőanyag-cella Egyesület, Budapest
  • Kristóf Porkoláb HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet
  • Tamás Spránitz HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet
  • Csilla Szárnya HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet
  • Orsolya Sztanó Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
Kulcsszavak: természetes hidrogén, szénhidrogénrendszerek, tündérkörök, távérzékelés, talajgázösszetétel-mérések, geokémia

Absztrakt

A természetes (a felszín alatt természetesen előforduló) hidrogén (H2) mint energiaforrás egyre növekvő érdeklődést kap a globális energiaszektorban, azonban a kiaknázásához a hidrogénrendszerek szélesebb körű megértése szükséges. A szénhidrogén-kutatásban használt módszerek részben alkalmazhatók a hidrogénrendszerekre, azonban a hidrogén szá­mos aspektusban eltérően viselkedik. A hidrogén alapvetően kétféle mechanizmussal, víz-kőzet kölcsönhatással (legfon­to­sabb folyamat a szerpentinesedés) és radiolízissel (vízbontás radioaktív elemek segítségével) keletkezhet. A hidrogén­gáz jelentős reakcióképessége és mobilitása miatt a potenciális hidrogénmezők valószínűsíthetően rövid élettartalmú, di­na­mikus rendszerek, és a csapdázódást hatékony zárókőzet biztosíthatja (pl. evaporitok), azonban fontos hangsúlyozni, hogy bizonyított hidrogén mezőt a mali Bourakébougou-mezőn kívül még nem tártak fel. A hidrogénmolekulák mozgé­kony­ságának köszönhetően a természetes hidrogénnek számos felszíni megjelenési formája ismert, amely a felszín alatti hid­rogénképződés indikációja lehet. Ilyenek a hidrogén megaszivárgások, az ún. tündérkörök (kerekded alakú, felszíni mé­lyedések), illetve kisebb, törésrendszerekhez kapcsolódó szivárgások. A hidrogén kutatására a szénhidrogéniparból is­mert geofizikai-geológiai fókuszú módszerek – megfelelő módosítással – részben alkalmazhatók, a hidrogén sajátos­sá­gai miatt azonban új eszköztár is szükséges. A potenciális felszíni hidrogénszivárgások, elsősorban a tündérkörök ku­ta­tásának hatékony eszközei a műholdalapú távérzékelési módszerek. A szivárgások helyi azonosítására a talajgáz geo­ké­miai mérésekkel történik, melynek módszertana és eszköztára dinamikusan fejlődik napjainkban. Fontos kiegészítő in­formációt adhatnak a hidrogén potenciális jelenlétéről vagy eredetéről az egyéb gázokra (CO2, Rn, He, CH4, N2) irá­nyu­ló mérések, illetve a kőzetekben zárványok formájában csapdázódott fluidumok direkt vizsgálata. A különböző meg­fi­gyelés- és modellalapú kutatások integrálása, együttes értelmezése lehetőséget ad a hidrogén rendszerek tulaj­don­sá­gai­nak és viselkedésének megismerésére. A dinamikusan fejlődő kutatások ellenére azonban a természetes hidrogénrend­sze­rek teljes körű megértése, ami elengedhetetlen lenne a kitermelés lehetőségeinek és feltételeinek feltérképezéséhez és a piaci hasznosítás megalapozásához, még várat magára.

Megjelent
2026-06-28
Hogyan kell idézni
BékésiE., TariG., BerkesiM., GelencsérO., HorváthL., KovácsG., MayerZ., PorkolábK., SpránitzT., SzárnyaC., & SztanóO. (2026). A természetes hidrogén mint potenciális jövőbeli energiaforrás földtani háttere és kutatásának lehetőségei. Földtani Közlöny, 156(2), 175. https://doi.org/10.23928/foldt.kozl.2026.156.2.175
Rovat
Szemle

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei