Paleohőmérséklet becslésére szolgáló korszerű módszerek („proxy"-k), a tengeri mikropalontológiában

Absztrakt

A napjainkban zajló éghajlatváltozás modellezése kapcsán új szemléletmód alakult ki a klíma
kutatásban. A teljesen kvantitativ módszerekre alapuló klímarekonstrukciók előtérbe kerülésével a
közelítő módszerek „proxy"-k* fejlesztésére terelődött a figyelem. A proxy egy környezeti tényezőt
becsül, amely gyakran egy klímamodell fejlesztését szolgálja. A létrehozott proxy adatsor a klímamodell
közvetlen bemeneti adatává is válhat, illetve a modell fejlesztésére, ellenőrzésére használható. A cikk
célja a proxy kifejezés definiálása után egy rövid áttekintést nyújtani azon paleohőmérséklet becslő
proxykról, amelyeket a tengeri mikropaleontológusok használnak. Néhány felszíni óceán hőmérsékletét
(SST) becslő proxyra részletesebben is kitérünk, melyek plankton foraminifera közösségeken, az oxigén
stabil izotóp arányán (8 1 8 0 ) , illetve alkenonokon (UK'37) alapulnak. Néhány paleohőmérséklet becslő
középső miocén példát is bemutatunk a Paratethys térségből, amely az utolsó tengeri periódus volt a
régióban.