A beremendi Szőlő-hegy lösz-paleotalaj sorozata mollusca-faunájának őskörnyezettani és rétegtani értékelése

Absztrakt

A dél-baranyai lösz-paleotalaj sorozatokból első alkalommal került elő a Magyarországon középsőpleisztocén üledékekben előforduló Neostyriaca corynodes (HELD 1836) faj. E szerint a szelvényben
10,65-11,60 m között települt löszök idősebb középső-pleisztocén korúak, amit enyhe klímára utaló
kísérőfaunája is igazol.
Új rétegtani adatként merült fel, hogy a korábbi vizsgálatok szerint a würm^j interstadiális jellegzetes
faja, a Catinella arenaria (BOUCHARD-CHANTEREAUX 1837) - legalábbis Dél-Baranyában - a középsőpleisztocén képződményekben is előfordulhat, nem csupán a felső-pleisztocénben.
A fauna érdekessége, hogy abban egyáltalán nem jelentek meg a hideghullámokat jelző, hidegkedvelő fajok. A malakológiai anyagban jelentős szerepet játszottak a melegkedvelő, szárazságtűrő és a
nagy ökológiai tűrőképességű fajok. Több fázisban a szubhigrofil, a hidegtűrő, higrofil, a nagyobb
növényzeti borítottságot kedvelő elemek, valamint egy szintben az erdei elemek is megjelentek, ami
nagyobb növényzeti borítottságra utal a löszképződési fázisokban is. A löszrétegekből megbízhatóan
interpretálható júliusi középhőmérséklet (T: július ° ) értékei 16,9-17,3 ° C között váltakoznak, amelyek
csupán 4-5 °C-aI térnek el a jelenlegi (—21,5 C ) értéktől.