A szénhidrogének és a szilárd ásványi nyersanyagok vagyon- és készletértékelési módszertanának összehasonlítása

Absztrakt

A kitermelhető ásványvagyon-mennyiségek és a kereskedelmi értéket képviselő készletek értékelése a szénhidrogéneketés szilárd ásványi nyersanyagokat termelő, tőzsdéken jegyzett vállalatok talán legfontosabb tevékenysége, hiszen a vállalat tőkepiaci értékét a készletek pénzben kifejezhető értéke határozza meg. A befektetők védelme érdekében globális szakmai szervezetek mindkét iparágban útmutatókat készítettek, amelyek a készletek nyilvánosságra hoza talának feltételrendszerét írják le. Ezen iparági útmutatók — például a Szénhidrogén Ásványvagyon Gazdálkodási Rendszer (SPE/AAPG/WPC/SPEE 2007); A Kutatási Eredmények, Szilárd Ásványi Nyersanyag Vagyonok és Szilárd Ásványi Nyersanyag Készletek Nyilvános Beszámolóit Meghatározó Nemzetközi Útmutató (CRIRSCO 2004) — alapjául a vagyonmennyiségek becslésére, osztályozására és kategorizálására vonatkozó iparági módszertanok szolgálnak. A módszertanok annyiban hasonlóak, hogy a kitermelhető vagyont mindkét iparágban bizonytalansággal terhelt becslési eredményként azonosítják, de a becslési bizonytalanság kezelésében és főként a használt nevezéktanban már jelentős különbségek mutatkoznak. Bár a tanulmány célja a hasonlóságok és különbségek bemutatása, és megálla pításokat tesz azonosan értelmezhető besorolási osztályokban és kategóriákban számba vehető ásványvagyonok és készletek összevetésére, semmiképp sem irányul a kétféle iparági gyakorlat harmonizálására — főleg nem valamiféle „egységesítésre”. A kitermelhető vagyonmennyiségek tekintetében az olajiparban kétdimenziós osztályozási és kategorizálási rendszer honosodott meg. Az osztályozás az ipari értékű felhalmozódások ásványvagyonának geológiai és tárolómérnöki szempontú ismeretességére alapul. A vagyon öt ún. ismeretességi szintjét különíthetjük el, megkülönböztetve a prog nosztikus, proszpektív, kontingens, kifejlesztetlen és kifejlesztett vagyonosztályokat. Minden osztályon belül három-három — valószínűségialapú — kategóriát állapítunk meg, melyekhez a becslési bizonytalanság terjedelmét meghatározó „pesszimista”, „legvalószínűbb” és „optimista” mennyiségeket rendeljük. A szilárd ásványi nyersanyagokat osztályozó rendszer egydimenziós, amely — az olajiparhoz hasonlóan — a geológiai ismeretességet veszi figyelembe. Az ismere tességi alapú vagyonbesorolási osztályok megnevezései következtetett, jelzett és megmért. Itt nincs az osztályokon belül további kategorizálás, hanem minden egyes osztályt egyetlen mennyiség — a vagyon matematikai várható értéke — jellemez. A készleteket mindkét iparágban a kitermelhető vagyon kereskedelmi értéket képviselő részeként definiálják, és a vagyon készletté minősítésének feltételei is nagyon hasonlóak. A készletek pénzbeli értékét a diszkontált pénzáram elemzéssel számolják ki, ám a tőkeköltség megállapításában különbségek mutatkoznak. Míg a szilárd ásványi nyers anya - gok esetében a nagyobb becslési bizonytalanság vállalását kockázati prémiummal jutalmazzák, addig az olajiparban a gazdaságossági számításokban, a becslési bizonytalanság nagyságrendjétől függetlenül, ugyanazt a tőkeköltséget veszszük figyelembe. A kitermelhető vagyon értékeléséhez hasonlóan, az olajiparban a készletek osztályozása is két dimenziós: az ismeretességi osztályok megnevezései kifejlesztetlen és kifejlesztett, és a mennyiség mindkettőn belül háromhárom valószínűségi alapon meghatározott készletkategóriában — bizonyított (1P), bizonyított és valószínű (2P), bizonyított, valószínű és lehetséges (3P) — adandó meg. A szilárd ásványi nyersanyagok két — ismeretességi alapon elkülönített — készletosztályának neve valószínű és lehetséges, melyeken belül további, valószínűségi alapú kategorizálás nincsen, a készletek egyetlen középértékkel, a matematikai átlaggal vannak megadva. A fenti meggondolások alapján megállapíthatjuk, hogy a kontingens, kifejlesztetlen és kifejlesztett szénhidrogénvagyon-mennyiségek legvalószínűbb becslései feleltethetők meg a szilárd ásványi nyersanyagok rendre a következtetett, jelzett, megmért vagyonosztályokba sorolt vagyonok átlagértékeivel. Hasonlóképpen, a kifejlesztetlen 2P és a kifejlesztett 2P szénhidrogénkészletek — bizonyos, a tanulmányban tárgyalt feltételek teljesülése esetén — a valószínű és a bizonyított szilárdnyersanyag-készletek középértékeivel állíthatók párba.